Ahogy arról korábban már szó esett, a Csepel teherautókat Steyr licenc alapján kezdték gyártani a 40-es évek legvégén. A járművek nem tartalmaztak import-alkatrészeket, a fődarabok kevés kivétellel a Csepel Autógyárban készültek. A fülkéket rendszerint az Ikarus gyártotta, így a korai időben elmondható volt, hogy a Csepel Autógyár legnagyobb beszállítója az Ikarus volt – ez aztán az 200-as szériájú buszok megjelenésével és a közúti járműprogram beindulásával a 70-es években megváltozott.
A D-462-es és D-464-es típusok különlegességét az adja, hogy fülkéjük import termék: a Steyr 680-as sorozatának fülkéjét kapták meg. A homlokfalon levő kör alakú Steyr embléma helye is megmaradt, a Csepel csillagot ügyesen beleillesztették a gyárban.
A D-462-es fix felépítményes jármű volt, 7 tonna hasznos terhet tudott szállítani, a D-464-es nyergesvontató, és 11 tonnát volt képes elhúzni. A Gyűjtemény birtokában levő brosúra szerint a nyergesvontatót kifejezetten konténerszállítónak szánták, nagytestvére, a D-705-ös nyerges 20 tonnás konténerek mozgatására is alkalmas volt. A D-462-es és D-464-es műszakilag csaknem azonos: ugyanaz a D-614-es turbó nélküli motor volt bennük.
