Országúton, dűlőúton
Sokat jártam egymagamban
Forró nyárban, hideg télben,
Napsütésben, borulásban.
Nem zavart az emberi szó,
És a lelkem messze szállt,
Elhagyta a sivár valót,
Álomkertben tova járt!
Országúton, dűlőúton
Ahogy jártam, mendegéltem,
Apró színes kövecskéket
Sorba, rendre összeszedtem!
Féltő gonddal illesztgettem
Minden követ a helyére.
Lelkem volt a kötőanyag,
Szívem volt a kövecskékben.
S. Becz Pál: Álomkert. Részlet.