Értéktárba való felvétel dátuma: 2025.
Felterjesztők: Deák Olivér, Somhegyi Márk, Telekesi Dániel
9. évf., Kardos István Általános Iskola és Gimnázium
A Csepel Autógyár a régió egyik legnagyobb üzeme volt, fénykorában mintegy tízezer dolgozót foglalkoztatott. Szinte város a városban: saját közművekkel, intézményrendszerrel, sőt saját irányítószámmal rendelkezett. Nem csoda hát, ha önálló hetilappal is rendelkezett, ami e hatalmas komplexum napi történéseiről adott hírt.
A Fényszóró című lap Villámhíradó néven kezdte meg működését 1950. július 11-én. Az újság célja az olvasóközönség számára a gyár mindennapi életéről való tájékoztatás nyújtása volt, azonban a szocializmus elvárásainak megfelelően valójában elsősorban propagandaeszközként működött. Az első években útkeresés jellemezte az üzemi lap munkáját. A Magyar Sajtó egy 1955-ös számában olvashatjuk Ritter Tibor, a Fényszóró első szerkesztőjének tollából, hogy a lapban közölt cikkekkel változást, fejlődést kívánnak elérni. Nem elég csupán leírni a történéseket, tényfeltárást kell végezni, és az ilyen alapos munkával készült cikkek tudnak érdemi változást elérni.
A lap szerkesztőségét rendszeresen értesítette a gyárigazgatóság az üzem viselt dolgaiban. Egy 1954-ben kapott fegyelmi értesítőben az szerepelt, hogy két munkást felelősségre vontak a teherautók motorjának “bütyköléséért”. A Motorgyár két dolgozója a próbadarabokon észlelt hibákat úgy “szüntette meg”, hogy motorfolyás esetén ronggyal tömített. Ezzel a módszerrel kijátszották a minőségi átvevőket, de a rongy csak rövid ideig alkalmas tömítésre. Az ilyen módon megbütykölt motorok bekerültek a raktárba, a raktárból a Járműgyárba, onnan a TEFU-hoz vagy akár exportra. A tömítő rongy aztán szertefoszlott, és azzal együtt foszlott szét a Csepel motorok megbízhatóságába vett hit. A Fényszóró megírta az esetet, ráirányítva a figyelmet a “technológiai fegyelem” kérdésére, ezzel vitát indítva a gyári dolgozók között. Az utólag már nem derül ki, hogy a “technológiai fegyelem” helyreállása a két munkás megbüntetésével, vagy a Fényszóróban megjelent cikkel oldódott meg.
A Fényszóró hasábjain a legfontosabb téma a politikai propaganda volt: a munkaversenyek, a szocialista évfordulók ünnepségei vagy az “imperialisták törekvéseire” válaszképp vállalt termelésnövekedések jelentek meg a címlapokon a legtöbbször. Ugyanakkor a lap fontos forrása a gyártmányok fejlődésének. Olvashatunk a különféle teherautótípusok bemutatásáról, az 1968-as irányváltás viszontagságairól, az autóbuszgyártás megindításáról és folyamatáról. Fontosak a beszámolók a gyártmányok sikereiről, így részletesen lehet benne olvasni a tibeti és a nyugat-afrikai expedíciókról, a különböző versenyekről, ahol a Csepelek rendre jó eredményeket értek el a KGST-blokk teherautógyárai között.
A lap a fontos, a gyár alapvető működését érintő témák mellett széles körűen tájékoztat a gyár mindennapi életéről, a munkások viselt dolgairól. Olvashatunk a Csepel Autógyár Művelődési Házban zajló eseményekről, akár nemzetközileg is elismert előadók estjeiről, a könyvtár állományáról, író-olvasó találkozókról, kiállításokról. Rendkívül fontos része az újságnak a sport, hiszen számos sportcsapat működött az Autógyárban, legendás volt például NB I-et is megjárt vízilabda válogatottja.
A Fényszóró különleges helyet foglal el Szigetszentmiklós helytörténetében is, hiszen Vöő Imre, a város Honismereti Szakkörének vezetője autógyári munkája mellett a Fényszóró munkatársa is volt. Számtalan cikket írt a lapba elsősorban helytörténeti témákban, így tudósított a falu határában zajló régészeti feltárásokról, vagy olyan neves eseményekről, mint a falu fennállásának 700. évfordulója alkalmából tartott eseménysorozatról 1964-ben, vagy az Ádám Jenő Emlékház megnyitásáról 1979-ben. Nem csupán újságíróként dolgozott a lapnál, hanem a szerkesztőségtől kapott fényképezőgépével egész pályafutása során fotózta Szigetszentmiklós mindennapjait és fejlődését. Mintegy 22.000 fotót tartalmazó negatívjait ma is őrzi a Helytörténeti Gyűjtemény. A kollekció egyedülálló forrása városunk fejlődésének, hiszen bemutatja a József Attila lakótelep felépítésétől a régi falusi utcák közművesítését, a falusi életforma sajátosságait és még sok más helytörténeti kuriózumot.
A lap szerkesztőbizottságát a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) felügyelte, munkatársai hivatásos újságírók voltak, kiadója pedig a Hírlapkiadó Vállalat volt. A Fényszóró mindenkori főszerkesztője a gyár bizalmi munkatársa volt. A Fényszóró a Csepel Autógyár összeomlásával párhuzamosan szűnt meg a rendszerváltáskor, az utolsó lapszám, a XLI. évfolyam 17. száma 1990. június 20-án jelent meg.
Az előterjesztők pályamunkája
Érkezett a 2025-ös Értékeink Nyomában című pályázatra