Én ültettem a cédrusfát
Valójában elég keveset tudunk arról, hogy hogyan is kerülnek az ének-zene tankönyvekbe a népdalok. Talán él bennünk az emlék, hogy Kodály Zoltán és Bartók Béla szekéren járva a vidéket összegyűjtötte a magyar népdalokat-gyakran ennyi fér az órai anyagba.
Nos, a Zenetudományi Intézet több mint 200 000 népdalt őriz és gondoz. Kodály és Bartók rengeteg segítőre és követőre talált az évtizedek során. Sőt, igazából nem is ők kezdték el ezt a máig tartó folyamatos és kitartó népzenei gyűjtést, hanem Vikár Béla az 1870-es években. Ő rögzített először hangot is 1896-ban, az Érik a szőlő általánosan ismert-ott Zörög a kocsi szövegkezdettel énekelt-dalt, akkor még viaszhengerre.
Nem túl távoli társuk volt ebben a munkában a Szigetszentmiklóson született Ádám Jenő. Igen, Ádám Jenő is – bár ő nem erről híres elsősorban, hiszen maradandót alkotott karmesterként, zeneszerzőként, az ország tanítójaként. Ő a ma alkalmazott énekoktatás kidolgozója, ötleteit, iránymutatásait a mai napig használjuk az ének-zene tanításában.
Életrajzában ugorjunk most hirtelen az 1920-as évek végére, amikor megismerte leendő feleségét, Rőhmer Olgát. A közös nyaralások, majd az esküvő után az utazással teli mézeshetek alatt és a következő nyarakon Zala (1927), Somogy (1927-28), Nógrád és Heves vármegyében (1928) gyűjtött népdalokat.
Ádám Jenő ezeket a dalokat nem hangzó, hanem írásos formában rögzítette. A gyűjtésekből hazatérve a kis kottás füzetéből úgynevezett támlapra írta át a letisztázott dallamot az összes elhangzott szöveggel, versszakkal együtt. Ez a támlap tartalmazza a gyűjtés helyét, idejét, az adatközlő nevét, életkorát, a gyűjtő nevét, valamint a dal hangterjedelmét, szótagszámát, a múzeumi leltári számot, ami alapján könnyen visszakereshetővé válik.
A három vármegyében gyűjtött, összesen 106 dallam nagyobb része megjelent a Tulipán népdalgyűjteményben, más részük máig kiadatlan.
Első bemutatásra választott dalunkat 1927-ben, a Zala megyei Felső-Zsiden gyűjtötte Hegyi Péternétől. A leírás szerint Somogyban is ismerik ezt a dalt. Igalban Szili Ferencnétől hallotta, így beszél erről visszaemlékezésében:
„Egy igen meleg nap hűvösödő estjében a tornácon tétlenkedtem. A jószág javában élvezte, harsogva ette, amit eléje raktak, teleszájjal kémleltek az ajtó felé, jön-e még? Olyan szabályos volt minden, hogy hogy könyvben leírni sem lehetne szebben. Bent, a konyha melletti kis szobából csendes, halk nóta szól, úgy rendesen, ma is hallom. Benézek, egy öreg szüle az ágy szélén ül, munkában törődött vékonyka teste alig nagyobb a kisgyerekénél, nyakán a fejkendőt megoldotta. Gyérülő ősz haja két fürtben verődött arcába, úgy énekelt. Nem kérte rá senki, nem is tudta, hogy én afféle szándékkal járok itt. Moccanni sem mertem. A szürkülő estében úgy hatott a dal, mint az édes régi magyar múlt elszállott lelkének hazatévedő szellemjárása. …Hány ajak dúdolhatta ilyen formára? Hány rég elporladt szíven futott át dallamának szelíd áramlása, századokon át titkos utakat járó ér, ami ott, akkor az estében előbuggyant. Időtlen magyar szellemiség.
Én ültettem a cédrusfát,
Más köti hozzá a lovát,
Ne kösd hozzá a lovadat,
Elveszem kantárszíjadat.Mindenkinek azt ajánlom,
Szerelemnél jobb az álom.
Mert az álom nyugodalom,
A szerelem szívfájdalom.Drága Szili néni, köszönjük a dalt! Élmény volt! Hát így történt ott azon az estén, Somogyban.
Aztán kórusra írtam a dalt, nagyon sokfelé énekelték már, így én is ültettem egy cédrusfát, hogy sok más is hozzáköthesse a lovát. Szívesen, nagyon szívesen adom kezükbe a kantárszíjat. Dalolják.”
A mai napig ez a hozzá köthető leginkább ismert népdal. Megható a szeretet, ahogy a gyűjtésének körülményeiről ír, vagy később, amikor megtalálja életének párhuzamait a szövegben az általa kidolgozott, de Kodály módszerként híressé vált nagyszabású munkája kapcsán.
Rendíthetetlen a belőle áradó optimizmus, és megtisztelő, hogy mindennek ellenére gondolkodás nélkül kezünkbe adja a kantárszíjat, hogy csatlakozzunk hozzá.
Források:
Néprajzi Múzeum Népzenei Gyűjteményének adattára
Szigetszentmiklós Helytörténeti Gyűjtemény adattára