Idén születésének 210., halálának 145. évfordulója van.
Balla Lajos 1814. november 10-én született Dunapatajon. Szülei tanítónak szánták, Kecskeméten és Debrecenben tanult, majd önként beállt katonának.
1840-ben Szigetszentmiklósra került, rektortanító lett. Kardos István erről így ír naplójában: „… Balla kollégámmal én igen jó barátságos viszonyban éltem. Egymás nélkül semmi látogatást nem tettünk a falunkbeli jóembereinknél, kik dicsekedés nélkül mondva szerettek bennünket és sokszor hangsúlyozták, miszerint még ilyen derék két tanítójuk nem volt.”[1]
1841-ben feleségül vette Borsos Lídiát, Borsos Imre községi bíró lányát.
Az 1848-49. évi szabadságharc idején Szentmiklóson is megszervezték a nemzetőrséget, az első század parancsnokának Balla Lajost választották. A szentmiklósiak derekasan harcoltak, részt vettek a szenttamási, pákozdi, temesvári és nagytétényi csatákban is. „A délvidéki szerb betörésnél Balla Lajos szekercecsapástól súlyos fejsérülést szenvedett. Felépülése után Kossuth kinevezte Tolna vármegye kormánybiztosává, és ebben a minőségben maradt a szabadságharc végéig. Ennek bukása után halálra ítélték. Álruhában bujdosott és mint szőlőmunkás tengette életét. Miután kegyelmet kapott, újra elfoglalta a dunapataji rektori állást. Egyetlen ingatlanvagyonát – szép családi házát – eladta, hogy rajta fegyvereket vegyen az új Kossuth – Türr mozgalom céljára.”[2]
Balla Lajost szülőfaluja, Dunapataj hazahívta 1850 őszén rektortanítónak. 1851-ben megszületett fia, Balla Árpád, aki 1895. novemberétől lelkész Szigetszentmiklóson.
Balla Lajos 1879. december 21-én halt meg és a dunapataji temetőben nyugszik.
[1] Kovács József László: Petőfi nyomában 1844-ben, Kardos István szalkszentmártoni naplójegyzetei- 85. o.
[2] A dunapataji református egyház történetéből, egyházi források alapján közreadja: Fábián János – Pataji Hírlap VII. évfolyam. 1. szám (34. szám) 1996. január, 13. o.