Értéktárba való felvétel dátuma: 2012.
Felterjesztő: Szigetszentmiklós Város Önkormányzata, Települési Értéktár Bizottság
Az érték 2015 óta tagja a Pest Megyei Értéktárnak is.
Hazánk máig legmagasabb acélszerkezetű építménye áll Szigetszentmiklós határában, Lakihegyen. Az ipari műemlékként fennmaradt építmény a mai napig működik, de már csak ipari jeleket sugároz, pedig egykor az egész Kárpát-medencében lehetett fogni Budapest I-et, amit kizárólag ez az antenna sugárzott.
Magyarországon 1924-ben indult meg a rádiós műsorszórás, ami hamarosan rendkívül népszerűnek bizonyult, általa hazánkban is megjelent a tömegkommunikáció. Először Csepelen helyeztek üzembe egy mindössze 1 kilowattos adót, ám hamar újabb antennára volt szükség. A csepeli Szabadkikötő építési munkálatai miatt új helyszínt kerestek a mérnökök, olyat, hol az antenna ne zavarja a fővárosi lakosok külföldi adókhoz való hozzáférését, rendelkezésre álljon kellő mennyiségű hűtővíz, ugyanakkor elég közel legyen ahhoz, hogy kábeles kapcsolatot lehessen létesíteni a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai stúdiójával. Így esett a választás a lakihegyi uradalom szélére, ahol hamarosan megépült a két toronyból és a közöttük kifeszített antennahálóból kialakított 60 kilowattos antenna.
A harmincas évek elején Európában már 100 kW fölötti teljesítményt nyújtó adók készültek, amik már akkor jelentősen szűkítették a lakihegyi antenna körét. A magyar mérnökök az Egyesült Államokban már elterjedt Blaw-Knox rendszerű adó licencét vásárolták meg, és hamarosan elkészítették a terveket.
A jellegzetes szivar alakú torony építését a MÁVAG végezte a Magyar Királyi Posta felügyelete alatt, az építészmérnök pedig Massányi Károly volt. Mivel a torony maga az antenna, az acél építményt elektromosan szigetelni kellett a földtől. Ennek megvalósítása igazi mérnöki csoda: a torony teljes, 230 tonnás súlyát a kábelek további 180 tonnányi feszítőerejével együtt két, egymással domború oldalával szembe fordított acél félgömb tartja, melyet mindkét irányból egy-egy, mindössze 9 centiméter vastagságú kerámia henger szigetel elektromosan a földtől. Az építmény egésze Magyarországon készült, az egyetlen külföldi, Egyesült Államokból származó alkatrész épp ez a két félgömb volt. A szivar alakú építmény magassága 284 méter, legszélesebb részéhez pedig összesen 8 kábel csatlakozik, melyek függőlegesen tartják. A kábelek egyenként 222 méter hosszúak, és a lehorgonyzásukra a toronytól 178 méteres körben egy-egy kb. 80 tonnás betontömb szolgál. A torony tetején egy 30 méterre kitolható úgynevezett hangolócső található, mely, ha teljesen ki van terjesztve, az építmény teljes magasságát a matematikusok számára szépen mutató 314 méterre növeli! Ezzel a lakihegyi adótorony Európa legmagasabb épületévé vált, fricskázva az addig rekorder párizsi Eiffel-tornyot, s vele a Párizs-környéki békeszerződéseket. A szigetszentmiklósi építmény azóta is Magyarország legmagasabb acélszerkezetű építménye. A torony 1933. december 2-án délelőtt 9 órakor kezdte meg a rendszeres sugárzást.
A lakihegyi adótorony kiemelkedő mérnöki teljesítmény, ugyanakkor rendkívül fontos szerepet játszott az elszakított országrészeken élő magyarság nemzettudatának megőrzésében. A határon túl sokak számára az adótorony által sugárzott műsor jelentette az egyetlen kapcsolódási pontot az anyaországgal. Ennek köszönhetően a rádiózás az összmagyarság számára kiemelkedő jelentőséggel bírt, és így a magyar rádiózás jelképévé vált torony története több, mint egy műszaki építmény története.
A torony jelentősége Szigetszentmiklós számára külön kiemelkedőnek bizonyult. Az első világháború után divatossá váló belföldi turizmus kedvelt célpontja lett a kuriózumnak minősülő építmény: turistacsoportok részére valóságos “rádiótanulmányutat” szerveztek 5 pengő ellenében, amiben benne foglaltatott a Budapestről induló, oda-vissza vivő motorcsónak és az “ősrégi Varsányi-féle halászcsárdában” elfogyasztott étel, ahol kívánság szerint halászlét vagy rántott halat szolgálnak fel korlátolt mennyiségű borral.
Az antennát a második világháború végén sokáig védték a németek, ám november 30-án fel kellett adniuk Lakihegyet, ekkor a tornyot felrobbantották. A háború után stratégiai jelentőségű kérdés volt minél hamarabb helyreállítani a nagyteljesítményű rádiós műsorszórást, így az eredeti, 1933-as alkatrészek felhasználásával alig egy év alatt, 1946. december 21-re újjáépítették a szivar alakú tornyot. A kisebbik lakihegyi adót még korábban helyreállították, 1948-tól pedig már két adást is fogni lehetett: Budapest I-et és Budapest II-t, melyek aztán Kossuth és Petőfi nevét kapták meg 1949. február 1-től.
A következő évtizedekben a környékbeli országokban folyamatosan gyarapodó rádiós műsorszórás miatt a lakihegyi nagyadónak egyre nagyobb interferenciával kellett megküzedenie. 1968-ban megtörtént a torony rekonstrukciója, ekkor 300 kW-ra emelték a teljesítményét, ám ez nem oldotta meg a helyzetet – 1970-re már csupán az ország 50%-án lehetett tisztán fogni a Kossuth-adót. 1977-re készült el a lakihegyi adótornyot kiváltó solti adó, ami az ország középpontjából 2000 kW teljesítménnyel sugárzott – az öreg szivar ezt követően megmaradt tartaléknak.
Az 1980-as évek elején felmerült a torony bontása, ám lelkes rádiósok, illetve a Postamúzeum munkatársainak nyomására az Országos Műemlékvédelmi Felügyelőség ipari műemlékké nyilvánította az építményt. Az adót 2006-ban felújították és ismét üzembe helyezték, azóta ipari rádiójeleket sugároz, amelyeket a hazai és környező országok elektromos művei használnak többek között a közvilágítás le- és felkapcsolására.