Értéktárba való felvétel dátuma: 2025.
Felterjesztő: Halászi Boglárka
10. évf., Bocskai István Református Oktatási Központ
Aki miklósi, annak a Kéktó neve fogalom – egy zöld teknő a HÉV síneihez közel a családi házas övezet mélyében, amiben egy csepp víz sincs, mégis tónak hívják. Szabadidős tevékenységek helyszíne, játszótér, kondipálya, futókör, focipályák és a jellegzetes felépítménnyel díszített színpad adják meg a terület sajátos hangulatát.
A helyszín a századforduló környékén az akkori Szigetszentmiklós szélén volt. 1892-ben megnyílt a HÉV, és a falutól távolabb eső helyen, tehát ahol senkit sem zavart, az 1920-as évektől sóderbánya nyílt – Pfandler Mihály vállalkozó vezette a kitermelést. Az itt bányászott sódert beton készítéséhez használták a két világháború között, a nyersanyagot a HÉV sínein szállították el, a tóhoz még rövid szárnyvonalat is építettek.
Mintegy tizenöt évnyi tevékenység után a bánya bezárt, és három különálló kis tó maradt a helyén, melyeket az 1940-es évekre egybenyitottak, ezzel kialakult a helyiek által csak Kéktónak nevezett bányató. Nevét talán a víz ragyogó kék színe után kapta. Halakat telepítettek bele, hogy a helyi horgászok számára nyugodt helyet biztosítsanak. Tulajdonosa a két világháború közötti időszakban Tárnoki Ferenc volt, aki vendéglátóhelynek alakította ki a tó partját – északi oldalán betonlépcsőt épített, északnyugati oldalához pedig egy tiroli témájú vendégházat építettek, amely vendéglőként működött.
A második világháború utáni időszakban a Kéktó a szigetszentmiklósiak kedvelt szórakozóhelyévé vált, és a Csepel Autógyár intézményesítette a helyszínen a szórakozási lehetőségeket. Az 1950-es évek elején kezdték felépíteni a közelben a lakótelepet, így az Autógyár dolgozóinak a kikapcsolódás kézenfekvő és közeli helyszíne lett a Kéktó. A lakótelep olyan tempóban épült, hogy az újonnan beköltözők gyerekei számára egyszerűen nem állt rendelkezésre elegendő tanterem, így a Kéktó partján egy ideiglenesnek szánt barakképületet húztak fel, amit aztán a 80-as évekig használtak, de abben az épületben kapott helyet a szigetszentmiklósi Helytörténeti Gyűjtemény is.
„… hadd említsük meg a „Kék-tó” néven ismert strandfürdőt és zártkörű Vidám-parkot, ahol nagyaranta szabadtéri filmvetítés van. Gyakori a táncos mulatság, verseny, sportparádé. E Kék-tó már nevével is a János vitéz Iluskáját visszaadó tündérországi tengerszemet idézi elénk, amelyből „Az élet vize árad…” Hát ha az élet vize nem is, de jókedvet, vidámságot lehet itt találni eleget.”[1] A Csepel Autó dolgozói mellett a falusiak is megtalálták szórakozásukat a Kéktón. Nádasdy Jánosné Kerekes Kató néni szervezte a falusi színjátszókört, melynek próbái és előadásai rendszeresen a Kéktón zajlottak.
A Csepel Autógyár aztán 1961-re felépítette művelődési házát a gyár udvarán, így a Kéktó szerepe csökkent. Habár továbbra is kedvelt szórakozóhely volt, a színvonala jelentősen lecsökkent, többen „késdobáló” névvel illették.
1968-ban aztán néhány hét alatt betemették a tavat, ezzel megszüntetve a szórakozási lehetőséget. A pontos okokat ma már nehéz felderíteni, egyesek szerint a vendéglátóhely színvonalának csökkenése állt a háttérben, mások a tó eliszaposodását hozzák fel indokként. Az biztos, hogy a tanács nem tudott forrást biztosítani a helyszín fejlesztésére, és sokkal egyszerűbb volt megszüntetni a helyszínt.
A következő majdnem két évtizedben a terület elhanyagolttá vált, és gondot okozott az illegális szemétlerakás is. Amikor Szigetszentmiklós 1986-ban városi rangot kapott, femerült a helyszín rehabilitálásának gondolata – először egy kultúrház építése került terítékre, végül csak szabadidőpark lett belőle. Társadalmi munkában helyiek takarították ki a területet, és az új, teknő formájú helyszínen az első rendezvény az 1987-es majális volt. Hamarosan aztán a helyi művészek tervezésében felépült a ma már ikonikus kőszínpad, kialakították a sportpályákat, és a Kéktó azóta is népszerű helyszíne lett a különféle kulturális eseményeknek.
Ma a színpad mellett a betonozott focipályák, kosárpalánkok, két játszótér, egy fitneszpark és egy rekortán futókör várja a kikapcsolódni vágyókat. Különféle civil szervezetek és a Városi Könyvtár és Közösségi Ház szervezésében évente több tucatnyi különféle rendezvény, koncertek, sport- és főzőversenyek és más népünnepélyek várják a vendégeket.
[1] A húszezredeik – A Csepel Autógyár öt esztendeje. Budapest, 1954.
Az előterjesztők pályamunkája
Érkezett a 2025-ös Értékeink Nyomában című pályázatra