Értéktárba való felvétel dátuma: 2012.
Felterjesztő: Szigetszentmiklós Város Önkormányzata, Települési Értéktár Bizottság
Az érték 2014 óta tagja a Pest Megyei Értéktárnak is.
Szigetszentmiklós és környéke az Árpád-korban sűrűn benépesült. A Csepel-sziget ezen vidéke rendkívül tagolt, jól védhető, élelemben, vízben és építőanyagban gazdag volt, kedvezett a halászó és a földművelő életmódnak egyaránt. A török kort megelőzően Szigetszentmiklós körül számos kisebb település állt – Szőlős, Födémes, Nyún, Ragád, Al-Háros, Fel-Háros mind a mai Szigetszentmiklós közigazgatási határain belül voltak megtalálhatók.
Az 1264-es, IV. Béla korából származó csúti adománylevél szövegéből lehet tudni, hogy Szent Miklós kőből épült temploma már ekkor állt, feltételezhetően ott, ahol ma a Kossuth utcai református templom áll. Ezt az is bizonyítja, hogy az 1798-ban épült, a II. világháborúban súlyosan sérült, 1948-ban lebontott barokk templom falából az egykori római Campona településről származó faragott oltárkő, és más latin feliratos kőtöredékek kerültek elő – vagyis az Árpád-kori magyarok kőbányaként használták a közeli Campona maradványait.
2012-ben a Kossuth utcai templom mögé tervezett közösségi ház építésekor a talajmunkák során sok emberi csont került elő a földből. A munkálatokat leállították, és régészek vették át a területet. A sok régi sír mellett föltárták az 1948-ban lebontott templom alapjait, de a barokk templom alapjai alatt, arra merőlegesen egy kelet-nyugat irányi templom alapjai kerültek elő – talán éppen ezt említi a csúti adománylevél. Egy későbbi írás szerint ezt a templomot a XV. században – Mátyás király idejében – gótikus stílusban átalakították, majd az 1700-as évek végén lebontották és köveit fölhasználták az 1798-ban ugyanott épült templom építéséhez.
A tovább folytatott feltárás újabb meglepetést hozott. Kiderült, hogy a gótikus templom alapja alatt is vannak sírok, ami viszont azt bizonyítja, hogy azokat egy ezt megelőzően ott álló templom mellé temették el. Ez a templom a XI. században, István király templomépítő rendeletére – „minden 10 falu /10 nagycsalád/ tartozik templomot építeni” – készülhetett, melynek alapjai az ásatás során nem kerültek elő. Batizi Zoltán ásatás vezető szerint ez fából is épülhetett, s azért nem maradt meg. Viszont az 1991-ben épült templom alapozása közben, annak nyugati oldalánál 3 helyen átvágtak 2 méter mélységig menő mészkő alapfalmaradványt, aminek eredete tisztázatlan. A feltárási munkálatok azt a részt nem érintették, de akár ősi templom alapja is lehetett.
Az itt feltárt leletek egyedülállóak, a Csepel-szigeten kevés ilyen korú templommaradvány ismert. Az ásatás után Szigetszentmiklós város önkormányzata az Árpád-kori temető egy férfi és egy női maradványát szimbolikusan újratemette a város temetőjének díszparcellájában, ezzel is emlékezve a település mintegy ezeréves múltjára. Szigetszentmiklós egyedülálló Árpád-kori leletei arra emlékeztetnek minket, hogy városunk a magyar történelem kezdetétől fogva itt van, túlélte a tatárjárást, a törököt, az ellenreformációt, forradalmakat és háborúkat.
Simon Albert írása nyomán
