Szigetszentmiklós várossá válásának 760. évfordulója alkalmából a Fészek teázó fotókiállítást szervezett, ahol az érdeklődők bepillantást nyerhettek több száz év fejlődésébe a kiállított fotókon keresztül. Hogy nézett ki a lakótelep helye, mielőtt elkezdték volna az építkezést? Milyen volt a régi Kossuth utcai református templom? Dina András fotográfus képei mellett a Helytörténeti Gyűjtemény jóvoltából néhány tablón röviden a település történetét ismerhették meg a látogatók, melyet honlapunkon most elolvashatnak.
Szigetszentmiklós földrajza
A Duna folyam a Budai-hegység előteréből kiérve évezredek óta építi hordalékával a Csepel-szigetet, mely a történelmi időkben nem volt egységes földterület. A folyószabályozások előtt a folyó számtalan ágra bomolva több száz kisebb-nagyobb szigetet épített, így egy nádas-mocsaras, homokpadokkal tűzdelt területet hozva létre. Az ember már a kőkorban megtelepedett ezen a kiválóan védhető, élelemben és építőanyagban gazdag területen. Szigetszentmiklós határában több bronzkori temetkezési helyet, és egy település maradványát is megtalálták. A római korban a hatalmas Római Birodalom határa, vagyis a limes volt a Duna, melyet ezen a szakaszon a közeli Campona kőfalakkal erődített katonavárosa védett. Gazdag régészeti lelőhelyeink bizonyítják, hogy a magyarok érkezése előtt lovasnomád népek, szarmaták, majd avarok éltek ezen a környéken.
A honfoglalás idején a magyarok szállásterületének központi része lehetett a Csepel-sziget és környéke. Anonymus a Gesta Hungarorumban így emlékezik meg a Nagy Szigetről:
Tábort ütöttek a nagy sziget mellett, majd Árpád vezér meg nemesei bevonultak arra. Mikor látták a helynek a termékenységét és gazdagságát, továbbá hogy a Duna vize milyen erőssége neki, kimondhatatlanul megszerették. (…) [Árpád vezér] meghagyta, hogy a napok hosszú során át elcsigázott minden lovát vigyék oda és ott legeltessék. Lovászai fölé mesterül egy igen okos kun embert tett, név szerint Csepelt. Minthogy Csepel lovászmester ott lakott, azért nevezték el azt a szigetet Csepelnek egészen a mai napig.
Szigetszentmiklós eredete
Településünk első írásos említése az 1264-es keltezésű ún. csúti adománylevélben található. IV. Béla királyunk ebben a Duna Csút nevű (ma Háros) szigetét a premontreieknek adta, hogy ott monostort építsenek maguknak. Az oklevélben ehhez kapcsolódóan szerepel egy sor dűlő és település, mely a birtokhoz tartozik, és ebben a felsorolásban tűnik fel Szent Miklós, mint templommal rendelkező település. Városunk az adománylevél keltezésétől számítja születésnapját, azonban a régészeti feltárások alapján tudható, hogy Szigetszentmiklós valószínűleg már a honfoglalás korában lakott volt, és temploma már a legelső időkben felépült. A falu védőszentje Szent Miklós, a halászok és pákászok védelmezője lett.
A középkor után
A török kor komoly megpróbáltatást hozott a magyarságnak a Csepel-szigeten is. A középkorban számos apró falu helyezkedett el a környékünkön: többek között Háros, Nyún, Födémes, Szöllős és Ragád, ám ezek a török hódoltság idején elnéptelenedtek – Szigetszentmiklós azonban fennmaradt, és nyelvét is megőrizte. A korabeli adóösszeírásokból tudható, hogy Ráckeve után a Csepel-sziget második legnagyobb települése volt Szigetszentmiklós, a török kor végén mintegy kétszáz lakossal, a dézsmajegyzékekben szereplő családnevek pedig ma is megtalálhatók településünkön.
Az 1560-as évek végén valószínűleg a Ráckevén tevékenykedő reformátor, Szegedi Kis István hatására Szigetszentmiklós lakói református hitre tértek, melyet aztán a török kor végéig meg is őrzött a lakosság. A rekatolizáció a török kiűzése után településünket nem érintette, így Szigetszentmiklós lakói a 18. századra megmaradtak magyarnak és reformátusnak, miközben a környékbeli falvakat többnyire katolikus svábokkal telepítették újra.
Szigetszentmiklós a 19. században indult komolyabb fejlődésnek. A lakosság gyarapodása miatt 1799-ben épült új, barokk református templom. A növekedést jelzi, hogy 1849-ben a szabadságharc idején a szőregi csatában nyolcvan nemzetőrünk vett részt. 1892-ben megindult a HÉV, ami közvetlen összeköttetést teremtett a gyorsan fejlődő fővárossal. A szigetszentmiklósi gazdák bolgárkertészeket fogadtak, és először zöldségkertészettel, majd a 20. század elejére virágkertészettel kezdtek foglalkozni. A századforduló után Szigetszentmiklós egy gyorsan fejlődő, intenzív gazdálkodást folytató faluvá vált mintegy háromezer lakóval.
Művelődés a századforduló utáni Szigetszentmiklóson
A századforduló idején rendkívül gazdag közösségi élet alakult ki a faluban. Sorra alakultak meg a különféle egyletek: társaskörök, sportkörök, kultúrkörök és a református egyházhoz köthető szerveződések. Az egyik legjelentősebb a Szigetszentmiklósi Testgyakorlók Köre (SZTK) volt, mely a sportélet szervezése mellett dalkört és színjátszó csoportot is működtetett. Hasonlóan kiterjedt tevékenysége volt az 1899-ben megalapított Önkéntes Tűzoltó Egyletnek, melynek fúvószenekara a fővárosban is gyakran fellépett.
Az egyletek által szervezett alkalmak, bálok, táncmulatságok helyszínéül a falu vendéglátóhelyei szolgáltak: Becz József vendéglője, a Horváth-féle vendéglő, Kocsis Imre kávéháza vagy a Fodor-kocsma. Az Árpád utca és a Kossuth Lajos utca találkozásánál, tehát a falu központjában működő Hangya szövetkezeti bolt mellett vendéglő, mögötte rendezvényterem épült, mely egy ideig az első szigetszentmiklósi mozinak adott helyet; a „Hangya” a falusiak kedvelt találkozóhelye és rendezvényhelyszíne lett.
A Kis-Duna partja a fővárosi értelmiség kedvelt üdülőövezete volt, itt töltötte a nyarakat például Somogyváry Gyula író, vagy Bíró Lajos, a híres zoológus,. A Kis-Duna partján az Árpád-strand kedvelt célpontja volt a kikapcsolódni, szórakozni vágyóknak, valamint 1933-as átadása után a lakihegyi adótorony is kedvelt turistacélpont lett, a tövében működő vendéglő országos hírre tett szert.
Gyárak a falu határában
Szigetszentmiklós békés életében a Dunai Repülőgépgyár hozta el az első jelentős változást. Az 1941-ben felépített hatalmas gyár a hozzá tartozó repülőtérrel együtt a német hadiipar kiszolgálására jött létre. A komplexum sokezer embernek adott munkát, akik között akadtak helyiek is, de inkább az ország különböző területeiről érkező munkások dolgoztak benne, akik Szigetszentmiklóson és a környékbeli falvakban telepedtek le.
A háború utáni újjáépítéshez az országnak teherautókra is szüksége volt, így a központi döntés értelmében a Dunai Repülőgépgyár romos épületeit felhasználva 1949-ben létrehozták a Csepel Autógyárat, mely aztán végleg a városiasodás felé irányította Szigetszentmiklóst. Az Autógyár Magyarország egyik legnagyobb járműgyára lett, a keleti blokk csaknem minden országába exportált teherautókat, az 1960-as évek végétől pedig az Ikarus autóbuszgyár legnagyobb beszállítója lett.
A mintegy tízezer főt foglalkoztató üzem kiszolgálására a gyártelep és Szigetszentmiklós között felépítettek egy lakótelepet. 1955-re már tíz lakótömb állt, 1964-re pedig 24. A hatezres Szigetszentmiklós lakossága így másfél évtized alatt tízezerre nőtt.
A lakásépítéshez hozzátartozott különféle szolgáltatások kiépítése. 1955-ben épült meg a 2-es (ma József Attila), 1970-ben a 3-as (ma Kardos István) általános iskola. Két óvoda és egy szakképző iskola is nyílt a Csepel Autógyárban dolgozók gyermekei részére.
1958-ban sporttelep épült, 1960-ban modern orvosi rendelőt adtak át, és a nagyközség útjait gyors ütemben kezdték leaszfaltozni. Művelődési Központ épült, ahol a nemzetközi hírű előadók mellett könyvtár, különféle szakkörök és tanulási lehetőségek gondoskodtak az odajárók szórakozásáról. A Csepel Autógyárnak köszönhetően a fejlődés üteme szédületes volt, így 1986-ban Szigetszentmiklós elnyerte a városi rangot.
Az Autógyár azonban csak a dolgozóinak hozta el a városiasodás modern életszínvonalát – a művelődési ház, a sportolási lehetőségek, a modern egészségügyi ellátás kizárólag a dolgozók részére voltak elérhetők. A háború előtti falu lakosságának nagy része továbbra is mezőgazdasággal foglalkozott, emiatt nem tapasztalták a városiasodás előnyeit. Az 1945 előtt működő gazdag egyleti életet központilag felszámolták. A háborúban a református gyülekezet temploma elpusztult, és az iparosodó Szigetszentmiklós tanácsa nem engedélyezte a templom újjáépítését. A régi falusiak ezek miatt joggal tartottak attól, hogy évezredes életmódjukat az urbanizáció és a központi ideológia elpusztítja.
Fejlődés az elmúlt három évtizedben
A szocializmus bukásával az 1990-es évek elején a Csepel Autógyár csődbe ment, dolgozói közül legtöbben Budapesten találtak munkát. Iparvárosból alvóvárossá vált Szigetszentmiklós. Az Autógyár csődjekor Szigetszentmiklós városnak 20 ezer lakosa volt. A gyár megszűnése miatt a városi ranghoz szükséges közintézmények egy része is eltűnt: bezárták az Autógyár művelődési házát, és megszűntek a központilag szerveződő sportolási és művelődési lehetőségek. A gyár nélkül maradt Szigetszentmiklósnak bele kellett nőnie a városi rangba.
Sok vita után a Tököli úton eredetileg pártháznak szánt épület lett az új művelődési ház és könyvtár. Az 1990-ben megnyitott Városi Könyvtár és Közösségi Ház azóta is szervezi a város hivatalos eseményeit és számos rendezvény megtartásáért felel.
1992-ben végre felszentelték a Kossuth utcai Református Egyházközség templomát. Az autógyári évtizedek alatt a református mellett számos más felekezet is gyarapodott Szigetszentmiklóson, így a 90-es évektől sok új templom, gyülekezeti ház épült. 2004-ben szentelték fel a római katolikusok a Szent Miklós templomot, régi, Losonczi utcai templomukat pedig a görögkatolikusoknak adták át. A baptista egyház, ami már 1896 óta jelen van Szigetszentmiklóson, 1996-ban rendezkedett be új imaházába. A reformátusok lélekszámának gyarapodása miatt 2004-ben szentelték fel az Újvárosi Református Gyülekezet templomát.
A több mint negyvenezres Szigetszentmiklós mára Budapest egyik legnagyobb agglomerációs települése lett. A folyamatos növekedés miatt egyre nehezebben fedezhető fel az egykori bájos mezőgazdasági település a fehér-kék parasztházakkal, a benne élő, múltjára méltán büszke szentmiklósi kékkötényesekkel. A gazdag múlt fennmaradását több civil szervezet és a városi Helytörténeti Gyűjtemény biztosítja, így mindenki megismerheti az immár 760 éves Szigetszentmiklós történetét.
Ajánlott irodalom:
Simon Albert: Szigetszentmiklós története a kezdetektől 1945-ig. Szigetszentmiklós Város Önkormányzata, Szigetszentmiklós, 2013.
Vöő Imre: Az egyletek működése Szigetszentmiklóson 1872-1949. Szigetszentmiklós Város Önkormányzata, Szigetszentmiklós, 2010.
Szentmiklósi képeskönyv. Szabó József magánkiadása, Szigetszentmiklós, 2014.
miklosimuzeum.hu – a Helytörténeti Gyűjtemény és Ádám Jenő Emlékház honlapja