Az emberiség régóta használ mosásra vagy mosdásra állati faggyúból, lúgból, hamuból készült szappanokat. Magyarországon a szappanfőzésnek komoly hagyománya van, és elsősorban városokban működő céhek készítették az ország szükségletét. Falun elsősorban mosakodáshoz használták a szappant, mosáshoz inkább fahamut és lúgot használtak. Mivel nem a helyi kisipar állította elő a szappant, a falusiak, így a szigetszentmiklósiak is a helyi vegyeskereskedésből szerezték be a szükséges szappant – itt ilyen üzlet volt a Hangya szövetkezet képen látható boltja az Árpád utcában.
A szappan történetéből…
Ki gondolná, hogy a szappankészítés tudománya 2800 évesre becsülhető. A babilóniai cseréptöredékeken már olvasható a hamuból, olajokból és állati zsiradékokból készített „szappan”, melyet nem annyira a tisztálkodás, mint inkább a hajpomádé céljaira használtak. Az ősi egyiptomiak ezt továbbfejlesztették, erre volt is módjuk, mert a sivatagban bőven találtak sziksót, mely az állati zsírokhoz hozzáadva azt elszappanosította. Ez az eljárás drága volt, csak gyógyászati célra használták az előállított terméket.
A görögök viszont csupán agyagot, homokot, horzsakövet és hamut használtak tisztálkodási célokra, és utána olajjal dörzsölték be a testüket. Az ókori testápoló kultusz az rómaiaknál érte el tetőpontját, bár a szappan még nem volt használatos. A germánoktól és a galloktól lesték el a kecskezsírból és fahamuból készült szappan titkát. Ezt a szappant a rómaiak illóolajokkal illatosították. A világhírű pompeji ásatások során föltártak egy mosókonyhát is, melynek edényeiben szappanmaradványokat találtak – írja írásában Eöry Éva.
A „sötét” középkorban nem nagy gondot fordítottak a tisztálkodásra, főleg a köznép. A király mosakodása is abból állt, hogy vizes kendővel megtörölte a szemét és arcát. Az orvosok javaslatára kezdték használni fürdéskor a szappanokat. Az újkor hajnalán, már háziipar jellegűen jelent meg a szappanfőzés, mint mesterség. A CVI. században Európában a borbélyok egy része a borotválkozáshoz is használt szappant. Hazánkban az 1600-as évek közepétől jelentek meg a szappanfőzéssel foglalkozó céhek. Angliában a XVIII. század elején a szappanfőzés után magas adót kellett fizetni, akárcsak a szeszfőzés után. Persze, a régi szappan nem hasonlított a mai szappanhoz, csak egyféle készítmény volt. Az állati zsiradékkal összefőzött lúgot táblákba öntötték, és az így nyert szappant dróttal darabolták fel. A szappanfőzés nehéz kézi munka volt.
A nagyüzemi szappangyártás létrejöttét az ipari szóda fölfedezése 1791-ben tette lehetővé. Magyarország legelső szappangyártó üzemét Hutter József hozta létre 1831-ben.
Vöő Imre