Az utóbbi évek leggyorsabban fejlődő területe Szigetszentmiklósnak az Alsóbucka. Ahogy a mapire.eu (https://mapire.eu/hu/map/hungary1941/) oldalán közzétett 1941-es katonai felmérés térképeiből is látszik, néhány évtizeddel ezelőtt a területen még csak pár tanya, akácosok és árvalányhajas területek voltak, a falu és a Taksony felé vezető vasút közötti részen a homokbuckák között vadak bujkáltak, néhány család szőlőt művelt, Vöő Imre bácsi pedig rendszeresen eljárt a homokbuckák alatt megbúvó sokezer éves régészeti leletek felkutatására. Az Alsóbuckában előkerült számtalan régészeti leletből sokat őriz ma is a Helytörténeti Gyűjtemény. (A képen: leletmentés a Buckában, így bontották ki az agyagos földből a bronzkori harangedényt.)
Imre bácsi 2009-ben a Miklósi Újság hasábjain így írt a Bucka történetéről:
A homokdombok „titka”
Adatok az Alsóbucka múltjából…
Nehéz ma már elképzelni, hogy nézett ki az Alsóbucka városrész 60 évvel ezelőtt. Egy földes kocsiút vezetett a Taksonyi hídig, ez volt a Csépi út, ami a tököli erdőhöz vezetett. Ez a határrész kb. 600 hold nagyságú erdős-bokros, dombos füves területe volt a falunak, ahol őzek, rókák, sőt még szarvasok is tanyáztak. Idejártak az iskolás gyerekek kirándulni.
A József Attila-telep 1950-ben kezdődött építésekor rengeteg homokot kellett kisvasúton csilléken és kordélyokon a hajdani Tebe-folyókába szállítani. Helyére épültek a Gyári út emeletes házai. De faluszerte számos homokdomb volt, majdnem minden utcában, melyből ingyen vihetett minden építkező ember amennyit akart. Felvetődik a kérdés, hogyan kerültek ide a homokdombok a Kis-Duna part környékére?
A régi levéltári oklevelek, feljegyzések az ártéri legelők, vadban gazdag erdők dicsérete mellett időnként már futóhomokot is emlegetnek. Ha hinni lehet Mátyás király (1458-1490) történetírójának Oláh Miklós püspöknek, aki ezt írta: „mindenféle veteményekkel annyira megáldott e sziget, hogy benne semmi az élelemre, mulatságra az élet gyönyörűségére megkívánandóbb nem hiányzik…” – Az tény, hogy Ráckevén kastélya, ménese és cigányzenekara volt az 1464-es években Mátyás királynak.
A bucka, a homok együtt vonult be a törökökkel 1541 után. A törökök a 145 évi megszállásuk alatt felégették a Csepel-sziget 18 virágzó települését. A földeket nem művelték rendesen, a lakosság egy része elmenekült. A hajdani „aranykert” helyén sok helyen posvány, mocsár, futóhomok képződött. A szelek és az árvizek terjesztették a sárga futóhomokot, főleg a százhalombattai omladozó Dunapart oldalból került át a szigetre. Vonulása elérte 1811-ben Szentmiklós faluszélét a mai Gyári út környékét és elborította a veteményes kerteket. Ebből az időből már sok írásos anyag van a Pest Megyei Levéltárban. Az egyik irat említi, hogy a császári uradalom tiszttartója Kancner Ferenc 1811-ben „csaknem erővel kényszerítette a falu lakóit, hogy ezen homokbuckákat ültessék be fákkal, mivel a homokfúvások eltöltéssel fenyegették a falut”
Tehát az utasításra a falu jobbágyai akác és nyírfával ültették be a bucka nagy részét. Ki mekkora területet ültetett be, akkora terület erdő lett a saját buckája – olvasni a lakihegyi uradalmi intéző sorait…
Tehát a homokdombok nem őskori képződmények, alattuk mindenütt emberi kultúra eszközeire bukkantam a fekete agyagos talajban. A munkások a József Attila telepen a VI-os épület alapozásánál kőbaltát találtak. A másik baltát Dávid János találta a Szőlő utcában az edénycserepek mellett, amikor szőlőt ültetett. A Csaba utcában, az Oláh strandnál, a Kéktó területén 3-4000 éves bronzkori leleteket találtam. Ezenkívül a kis dunaparti telkeken (Metka Ferenc, Lukácsi Pál) számos rézkori, bronzkori, kelta edénycserepet és eszközöket találtam. A leghíresebb a Bischoff György portáján került elő 1968-ben. De gyűjtöttem a buckában Csizek Pál kertjében és Kontha Károly portáján is. A leletek bizonyítják, hogy a víz környéki területek ősidők óta alkalmasak voltak emberi megtelepedésre.
A rengeteg homokból betemették az utóbbi 40 évben a Tebe-folyókát, a Kéktói fürdőhelyet, völgyeket. Ma teljesen beépült a kertváros rész, az Alsóbucka. Napirenden van évek óta a városrész fejlesztése, közművesítése. A régi öregfákból, árvalányhajból ma már kevés emlék maradt.