Értéktárba való felvétel dátuma: 2025.
Felterjesztő: R. Benedek Szabolcs
12. évf., Kardos István Általános Iskola és Gimnázium
A rendkívül színes magyar folklór, a népzene és a néptánc nagyszerű összetartó erőt jelent, különösen a gyerekek számára ad életre szóló élményt és közösséget. Nem csoda, hogy az 1970-es években elindult táncházmozgalom nyomán gombamód szaporodtak hazánkban a néptáncos közösségek, melyeknek tagsága örömmel és kötetlenül táncolta a hagyományos magyar táncokat.
Ebbe a mintázatba illik bele az 1981-ben Szigetszentmiklóson megalakult Mézeskalács Néptáncegyüttes, melynek vezetője kezdetektől fogva Becz Ágnes tanító, táncoktató volt. Ági néni életében gyerekkora óta jelen volt a tánc. Gimnazista korában a csepeli Jedlik Ányos Gimnáziumban kezdett komolyabban táncolni, majd érettségi után a Központi Nemzetiségi Táncegyüttesben kezdett komolyabban foglalkozni a néptánccal. Főiskolai évei alatt heti öt próba során szerb és sváb táncokat is tanult. Miután tanítói diplomát szerzett a Budai Tanítóképző Főiskolán, illetve az ELTE-n, Szigetszentmiklóson az akkor Erdei Ferenc nevét viselő III-as Számú Általános Iskolában helyezkedett el. Közben a Népművelési Intézet tánctanítási képzését is elvégezte, és az itt szerzett tapasztalatnak köszönhetően kérte fel az iskola igazgatója, hogy szervezzen Szigetszentmiklóson tánccsoportot.
A kezdeti időkben – Ági néni tapasztalatához igazodva – magyar, német és szerb táncokat tanultak a húsz fő körüli létszámmal működő, alsó tagozatos gyerekekből verbuvált csoportban. A zöme a saját osztályából került ki, de aztán ahogy nőtt a népszerűsége, egyre többen más osztályokból, sőt más iskolákból is bejártak táncolni.
Ági néni jó kapcsolatot ápolt a II-es Sz. (Csicsergő) Óvodával, és már az óvodások között is tartott táncoktatást, ahol a 20 perces foglalkozásokon népzenére néptánc alapú mozgásformákat utánoztak a gyerekek. Az így verbuválódott kicsikből jött létre később a “Mézes puszedli” tánccsoport. A Mézeskalács nevet is a tánccsoport tagjai találták ki 1996 körül, még embléma is készült, aminek a közepébe a “kicsi páros” nevű tánc jelenete került.
A néptáncegyüttes először iskolai rendezvényeken lépett fel, majd a 80-as évek közepétől már városi és vállalati rendezvényekre is elhívták őket – részt vettek a városi majálisokon, illetve a Pestvidéki Gépgyár és az Aries rendezvényein. Az első nagy városi rendezvény egy anyák napi ünnepség volt a Városházán. Az ilyen, nagyobb, városi események nyomán kezdtek kikopni az együttes repertoárjából a nem magyar nemzetiségi táncok.
Fontos bemutatkozási lehetőség volt a tánccsoport életében a szüreti felvonulás eseménye. Először Ratkó Kálmán, a Halászkert vezetője szervezett felvonulást a Halászkertben, de aztán a szüreti mulatság intézményét átvették a környékbeli települések – Tökölön, Szigethalon, Dunavarsányban is megindultak a szüreti felvonulások a 80-as évek végén. A 90-es évekre már beosztották egymás között a települések, hogy ki mikor tartja, így a Mézeskalács Tánccsoport is mindegyiken részt tudott venni – a szeptemberi időszakban minden hétvégén volt egy-egy fellépésük a régióban. A szüreti felvonulás Szigetszentmiklóson mindig szeptember első hétvégéjén zajlott.
A 90-es években aztán kinyílt a világ, amikor már Szentendrén is felléptek, ott kivételesen szerb táncokkal. A Mézeskalács anyagi lehetőségei mindig szűkek voltak, hiszen tagdíjat nem kért Ági néni. A szülők nagyon sokat segítettek a táncegyüttes működésében, a lehetőségeikhez mérten mindig maguknak készítették a ruhákat, arra soha nem volt pénzük, hogy komoly szabóságokkal készíttessenek népviseleteket. A szülők ismeretségei kulcsszerepet játszottak a tánccsoport lehetőségeiben: így jutottak el Vésztőre, Földesre, Esztergomba, Leányfaluba és még sok más helyre. A kezdeti sikerek után már fesztiválokra is pályáztak, így léptek fel Szolnokon a lecsófesztiválon vagy Békéscsabán a kolbászfesztiválon.
Később aztán nemzetközi fellépésekre is lehetőségük nyílt, amiben a legnagyobb segítséget a Magyar-Finn Baráti Kör nyújtotta – nekik köszönhetően két alkalommal is elutaztak Finnországba. Egy ízben 42 fővel jártak a finneknél, ahol igazi közösségi összefogással mutathatták meg magukat – iskolák tornatermében szállásolták el őket, a befogadó családoktól kaptak ágyat és felszerelést, cserébe 8 nap alatt összesen 13 alkalommal léptek fel Haukipudasban és környékén.
További külföldi fellépéseik voltak Franciaországban: Toursban, Boulogne-sur-Mer-ben, valamint Ausztriában, Innsbruckban az ottani Magyar Ház meghívására. Több alkalommal jártak Primorskoban, Bulgáriában, ahol egy orosz szervezésű, alapvetően szláv népek számára szervezett táncfesztiválon vettek részt – a magyar táncaikkal mindig kilógtak a sorból, de megszerették őket a szervezők.
Az egyik legizgalmasabb kaland az évtizedek során az volt, amikor a Mézeskalács Néptáncegyüttes lett Galambos Lajcsi háttértáncos csapata a Dáridó című műsorban 2000 környékén.
A Mézeskalács Néptáncegyüttes a 2000-es évek elején egyesület lett, így már komolyabb támogatásokat, illetve SZJA 1% felajánlásokat is tudtak fogadni, ami a 2010-es évekre nagy segítséget jelentett az együttes működésében. Ági néninek sajnos nem akadt utódja, aki folytathatta volna a Mézeskalács vezetését, így amikor 2018-ban nyugdíjba vonult, a csoport is megszűnt. 2018. november 19-ig emlékezetes záró gálán búcsúzott a közönségtől a Mézeskalács Néptánccsoport.
Az előterjesztők pályamunkája
Érkezett a 2025-ös Értékeink Nyomában című pályázatra