Ma 42 éve hunyt el Ádám Jenő, városunk szülötte, a szolmizáció módszertanának kidolgozója. Ez alkalomból több helyen is zajlottak megemlékezések a városban: hétfőn az Ádám Jenő Általános Iskola és AMI szervezésében a sírjánál, valamint most is zajlik náluk a művészeti hét, melynek részeként hétfőn este színvonalas emlékkoncertet is hallhattak az érdeklődők. Vasárnap a Kossuth Lajos utcai református templomban a szigetszentmiklósi kórusok koncertje zajlott, ahol Gál Róbertné, a zeneiskola tanára tartott megemlékező beszédet, melyet alább olvashatnak:
Tisztelt Jelenlévők, kedves Zenekedvelők!
Ádám Jenő halálának 42. évfordulója alkalmából vagyunk itt, a minden évben hagyományosan megrendezett koncerten, kórustalálkozón, itt a sokszáz éves hagyományokat ápoló református egyház templomában. Engedjék meg, hogy most zenetanárként emlékezzek meg róla.
Ádám Jenő szellemi öröksége erősen kapcsolódik Szigetszentmiklóshoz, az Emlékházhoz, a református egyházhoz, az Ádám Jenő Általános Iskolához és a zeneiskolához. De nemcsak miénk ez az ajándék. Újbudán, a Ferencvárosban, Szolnokon, Kazincbarcikán és Lentiben is megemlékeznek ezekben a napokban Ádám Jenőről a nevét viselő iskolák.
Ami nekünk van, és amire büszkék vagyunk, az az Emlékház, a fokozatosan elérhetővé váló, közreadásra kerülő hagyaték, a városban fellelhető, hozzá kapcsolódó hatalmas információanyag, ami országosan ismert és elismert. Az Ádám Jenőre vonatkozó kérdéseket nemcsak a wikipédián, de szigetszentmiklósi oldalakon, leginkább a Helytörténeti Gyűjtemény oldalán megtalálhatjuk-kihasználva a digitalizáció előnyeit.
És itt van az élő hagyomány: ma, itt a templomban felcsendülnek művei, holnap pedig a bensőséges harmóniákkal feldolgozott zsoltárait és az általa gyűjtött népdalokat játsszuk a temetőben a sírjánál. A holnap esti zeneiskolai hangversenyen előtte tisztelgünk.
Ezekre az alkalmakra, hetek, hónapok óta készülnek a fellépők, azért, hogy közelebb kerüljenek és hogy közelebb hozzanak bennünket Ádám Jenőhöz, az ő muzsikáján keresztül.
Szigetszentmiklós helyt áll a Szokolay Sándor által kitűzött célnak. Ő ezt jelölte ki nekünk: „Szigetszentmiklós szent kötelessége, hogy szülöttét minden igyekezetével „üzenetében” és tanításában közkinccsé tegye. Áldja meg az Isten Ádám Jenő veszendőnek tűnő életművét. Minden szigetszentmiklósi fiatal és öreg merítsen szelleméből.”
Most következzenek Ádám Jenő szavai:
„Aminek születtem: néptanító.”
„A népművelés? Egyszerű emberekhez szólni: nincs ennél összetettebb feladat.”
Sokáig azt gondolta, hogy zeneszerző és karmester lesz. Tudta, de nem akarta észrevenni azt, hogy valójában hol a helye. Felismerte a problémát, a dolgok szükségességét és azonnal kész volt azt a legmagasabb szinten a gyakorlatban is megoldani. Tanított, nevelt, rádió, később televíziós előadásokat tartott a zene népszerűsítésére. Járta az országot, később a világot a maga szervezte kis együttessel.
Közérthetően, valamennyi rejtett érzését elővarázsolva mutatta be a népdalt, kibontotta egy-egy szerelmes szó jelentését lágy, simogató érzéssé vagy dübörgő, harsogó szimfóniává.
Vállalta az akkori szakmai elit szánakozó mosolyát, vagy később a rádiós előadásaira érkezett elmarasztaló véleményeket – a sokezer elismerő és köszönő levelek mellett.
Az iskolai tanításról is megosztó, a korban szokatlan meggyőződése volt, ugyanis Ádám Jenő tudása szerint az ének és zene tantárgy más, mint a többi tantárgy. Ezt minden tanár mondhatja a saját tantárgyáról, az ő megközelítése mégis más. A zenész, a zenével foglalkozó másfajta ember: összekötő a szellemi és a fizikai világ között. Zenével nevelni – erre válnak képessé Kodály Zoltánnal és közel 30 éven át dolgoznak vállvetve, kiállva a magyar énekoktatás fontossága mellett.
„Mindenkinek ott kell dolgoznia, ahol nincsen helyettese”. Ízlelgessük ezeket a szavakat kicsit. A zenétől függetlenül is: mindenkinek ott kell dolgoznia, ahol nincsen helyettese.
„Minden erőmmel és képességemmel, itthon és külföldön egyaránt az egyszerű magyar ember művelődését szolgáltam, Én a zenei népművelést választottam: muzsikálni, énekelni tanítani az embereket – szeretni, érteni a szépet a zenében is. Ez volt a célom.”
Már az1971-ben, a 75. születésnapja alkalmából vele készített interjúban – bizonyára a technológiai fejlődésre utalva, az akkori kort egy példátlan accelerandonak nevezi.A zene nyelvén az accelerando fokozatos gyorsítást jelent. Mi itt tudjuk, hogy a hétköznapi élet ezen felgyorsulása nemhogy lassult volna, hanem egyre száguld tovább.
Vajon mit tenne ma Ádám Jenő? Hogyan és mi mindenre használná ma az Internetet, a TikTokot vagy az Instagramot: bizonyára fürdőzne benne. Biztos, hogy minden rendelkezésre álló módon és eszközzel népszerűsítené, érthetővé és szerethetővé tenné a zenét az arra kíváncsiak számára.
Több generáció legfontosabb zenei tápláléka lett a Módszeres énektanítás című műve alapján készült tankönyvsorozat és a később, az ez alapján készült tankönyvek. Olyan szellemi kincset alapozott meg, amit nem lehet Disney slágerekkel meg nem történtté tenni-ezen tankönyvek politikai jellegű bezúzása ellenére sem. Ő elvégezte a munkáját. Olyan ének-zene módszertani ajánlásokat, konkrét szamárvezetőt adott a tanítóképző iskoláknak, amit a mai napig használni tudunk.
Ebben az összevisszaságban számomra ő egy biztosan álló oszlop. Bármikor vissza lehet térni gondolataihoz, mert azok frissek és igazak. Érdemes újra és újra átgondolni az ő ajánlásait.
„Sokfelé próbáltam szolgálni, keresem a valamelyes eredmény megnyugtató elégtételét. Talán abban bízhatom, hogy amit tettem, az felszín alatt megbúvó érként szivárgott el oda, ahová természetes rendeltetése vezette.”
„Hogy mit üzenek a mai kortársaknak? Azt, amit évtizedeken át a tanítványok seregének. A zeneművészetben különleges nevelőerő rejlik. Élni kell vele és tudni kell, hogyan. A hangok között lélekre lelni, ami érdemes. E szakmában azé az első szó, aki megtörölt már egy nedves orrocskát. Olyan tanítóé, aki hivatásában következetes, őrzi függetlenségét, személyében példamutató. Olyan nevelőé, akinek nemcsak több megbecsülésre van jussa, aki joggal vár bizalmat, hogy munkájában hite erősödjék.”
„A tanítási szellem az, ami lényeges: könnyedség, vidámság, jókedv, a zenei alapismeretek belopása a játékosságba.”
Mit üzen nekünk, a szellemi örökösöknek Ádám Jenő életútja? Állhatatosságot, felelősséget, derűt, céltudatosságot. Hogy merjünk nagyratörő terveket kitalálni-és ezeket valósítsuk is meg. Türelmet és szerénységet.
Végül a többi után hadd búcsúzzak ismét az ő szavaival:n„Pedagógiai optimizmus? Az! Kell, hogy az legyen. A legnagyobb munkáról van szó, amelynek tartalma és célja: az emberibb ember.”
Köszönöm, hogy meghallgattak!
Elhangzott az Ádám Jenő Emlékhangversenyen, 2024. május 12-én a Kossuth utcai Református templomban.