Rendkívül különös megkeresés érkezett a Kis-Duna mente TDM-en keresztül a Helytörténeti Gyűjteményhez néhány hónappal ezelőtt. Egy svéd író, bizonyos Anders Källgård Európában található lakott, de a szárazfölddel semmilyen kapcsolatban nem álló szigetekről szeretne könyvet írni. Az író szülőhazája szigeteiről már írt könyvet, ami igen komoly vállalás volt, hiszen Svédországban több mint ezer sziget található. Egy brit kollegája könyvében akadt rá a Szigetszentmiklós határában levő Kavicsos-tóra: a tóban levő szigetek és azok festői megjelenése azonnal megragadták figyelmét, így elhatározta, hogy eljön ide megnézni a tavat.
Hamar kiderült azonban, hogy a Kavicsos-tó szigeteit, habár házak mindegyiken találhatók, nem lakják egész évben. Levelezésünk során felmerült, hogy Anders számára a Kis-Duna szigetei is vonzóak lehetnek: a Ráckeve környékén levő Angyali-sziget és a Kerekzátony semmilyen összeköttetésben nem áll a szárazfölddel, mégis mindegyiknek vannak állandó lakói. Kialakult hát látogatásának programja: bejárjuk a Csepel-szigetet, és a Kavicsos-tó után megnézzük a Kis-Duna lakott szigeteit is.
Május 13-án reggel érkezett Szigetszentmiklósra Anders jó barátjával, Kristiannel. Először megnéztük a Helytörténeti Gyűjteményt: az ott kiállított kis térkép, amin a környék történelmi folyóágai láthatók, lenyűgözték az írót. A Csepel-sziget a folyószabályozások előtt nem volt egységes, számtalan kisebb vízfolyás, a helyiek által “folyókának” nevezett Duna-ágak szabdalták apró szigetekre az itteni árteret, így a régi szigetszentmiklósiak valóban szigetlakók voltak. Vendégeink itt tudták meg azt is, hogy a II. világháború után számos kavicsbánya nyílt a település határában, ahol betonhoz termeltek ki nyersanyagot – és ebből a betonból épültek fel a Magyarországon fellelhető házgyári lakóépületek. A bányák helyén kialakult tavak egy része most is megvan, de a Kavicsos-tó különlegesnek számít közöttük: mesterséges szigeteket hoztak létre benne, a partot felparcellázták, és valóságos horgászparadicsomot létesítettek rajta.
A múzeum után elautóztunk a Kavicsos-tóhoz. Sajnos az előző napok esős időjárása miatt nagyon kevesen voltak kinn a helyiek közül, így nem sikerült átjutni a szigetekre, de Anders számára így is csodálatos látvány volt a tó, a rengeteg kisebb-nagyobb ház és az élő, lélegző természet.
A következő állomásunk az Angyali-sziget volt, ahova menetrend szerint közlekedő komp viszi át a gyalogosokat. A komp megfordulásáig eltelt egy óra alatt amennyire tudtuk, bejártuk a szigetet, és két helyivel beszélgetve rengeteget megtudtunk a szigetről. Az Angyali-szigeten a háború után mogyorófákat ültetett a tulajdonosa, és a termést Budapestre szállították egy ottani csokoládégyárba. Később a területet felparcellázták, és az 1960-as évektől kezdve egyre többen vásároltak maguknak hétvégi házat a szigeten, és mára csaknem az egész területen házak állnak. Több állandó lakója is van a szigetnek, közöttük egy festőművész is.
Utunk utolsó állomása a Ráckevétől kicsit délebbre található Kerekzátony volt, ahol a sziget egyik lakója, Hermann Róbert fogadott minket. Miután csónakkal átvitt minket a szigetre, megmutatta nekünk a háza emeletéről nyíló csodálatos kilátást Ráckevére és a Kis-Dunára. Felesége, Éva körbekalauzolt minket a szigeten, ahol számos érdekes ház található. A tavaszi természet a legszebb arcát mutatta nekünk: a legtöbb vándormadár már megérkezett, és sokan megmutatták magukat nekünk. A nádirigó éneke pedig különösen kedves volt svéd vendégeink számára, akik zord éghajlatukon a legtöbb nálunk fészkelő madárral még nem találkoztak.
Anders és Kristian vonattal folytatták útjukat a Balkán-félszigeten keresztül Görögországba. Számos érdekes szigetet ejtenek még útjukba, míg hazaérnek Svédországba, és remélhetőleg hamarosan megjelenik Anders könyve európai kalandjairól.
A látogatás megszervezéséért hatalmas köszönet illeti a Kis-Duna mente TDM és a Tourinform Ráckeve munkatársait, nélkülük nem sikerülhetett volna!
Miss Nándor