A Csepel Autógyár alapítása után hamar exportra is termelni kezdett, járművei egy évtized alatt a szovjet érdekszféra számos országában megjelentek. A Csepel teherautóknak a világ minden részén helyt kellett állnia: a legkeményebb oroszországi telektől a forró kubai nyarakig és az oxigénhiányos tibeti fennsíkig megbízható teljesítményt kellett nyújtaniuk. Az 1960-as évekre az Autógyár munkatársai már számos külföldi expedíción túl voltak. Az egyik legemlékezetesebb az 1956-os tibeti expedíció volt, amin három módosított HD-420 típusú teherautóval vettek részt, és a magyar mérnökök által magashegységi környezetre optimalizált motorok kiválóan teljesítettek.
Éppen hatvan éve 1963-ban Nyugat-Afrika volt a Csepelek célja: az új piacok megszerzése mellett a Csepel járművek tesztelése is célja volt az expedíciónak. A MÖGÜRT (Magyar Gépjármű Külkereskedelmi Vállalat), a Csepel Autógyár és az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár közös szervezésében egy húszezer kilométeres, fél évig tartó és nyolc országot érintő út vette kezdetét 1963 februárjában.
A viszontagságos úton két busz és két teherautó vett részt. Az Ikarus 630 típusú autóbuszt 44 ülőhellyel, hőszigetelt víztartállyal és beépített mosdóval szerelték fel. Szíve egy 145 lóerős Csepel motor volt. Kisebbik társa egy Ikarus 311 távolsági busz volt. A 36 férőhelyes járműben egy négyhengeres 100 lóerős Csepel motor kapott helyet. A harmadik jármű egy Csepel D-450 volt: ennek felépítményét az ÁMG gyártotta Székesfehérváron, és egy teljes értékű gépészeti műhely, és az expedícióhoz való számos pótalkatrész kapott benne helyet. Az öttonnás jármű 10,5 tonnára túlterhelve járta végig az expedíciót, benne a négyhengeres Csepel motorral. Az expedíció negyedik tagja egy D-344-es teherautó volt, melynek kifejezetten a terepjáró képességei voltak csúcsra fejlesztve. Mellső futóművét két kardántengely hajtotta, differenciálműve az osztóműbe került. Első- és hátsókerék meghajtásával sáros vagy homokos terepen is jól teljesített, és akár 30 fokos emelkedőn is fel tudott menni.
A négy jármű hajóval jutott Dakarba, az expedíció kiindulópontjába. Szenegálból aztán keletre indulva dacoltak a természettel. Az esős évszakban számos átkelési lehetőséget elmosott az ár, így az expedíciónak az előre tervezett útvonaltól gyakran el kellett térnie. A teherautók könnyen átkeltek a nehezebb terepen is, de a buszokkal már sokat kellett küzdeni: híddeszkákból kellett nekik utat biztosítani. Szenegál és Mali határán a Falémé folyón nem volt híd a kijelölt útvonal mentén, így gázlón kellett átkelniük. A teherautók és a buszok is kiállták az egyméteres vízben történő áthaladást!
Az expedíció műszaki hiba nélkül érkezett Bamakóba, ahol akkor már számos Csepel teherautó és Ikarus autóbusz rótta az ország útjait. Maliból Niger aztán Nigéria volt a következő úti cél. Ezekben az országokban leginkább a rendkívül száraz levegő és a gyakori homokviharok okozták a legnagyobb nehézséget. Nigériában találkoztak hullámbádogból készült utakkal, melyek lassú sebességnél irgalmatlanul ráztak, gyors haladásnál viszont olyan volt, mintha légpárnán közlekedtek volna. Az utak okozta vibráció alaposan igénybe vette a kormányösszekötőket, és más elemeket, sok olyan járművel találkoztak, aminek törött alkatrészei voltak a vibrálástól.
Nigériából Beninen és Togón keresztül augusztusra jutott az expedíció Ghánába, ahol Accrában volt a hathónapos utazás befejező állomása. Itt ismét hajóra tették a négy járművet, hogy aztán itthon mindegyiket alapos vizsgálatoknak vessék alá. A négy magyar kocsi kiválóan teljesített, még közepesnek mondható műszaki hibájuk sem volt. Még rugótörés sem volt, és a kor követelményeihez képest a motorok is takarékosnak voltak mondhatók: fogyasztásuk sehol sem lépte túl a 30l/km értéket.
Az expedíció alatt összesen 25 helyszínen tartottak műszaki bemutatókat a magyar szakemberek. A járművek mindenhol elnyerték az afrikaiak tetszését: egyszerű felépítésük könnyítette az alkatrészellátást, moduláris felépítésükkel pedig bármilyen felépítményt könnyedén lehetett építeni az igények szerint.
Az expedícióban összesen heten vettek részt: Paller György, Körmendy Ágoston, Tóth Mihály, Moldván Tibor, Varga János, Badacsonyi János valamint Kalmár György, az MTI tudósítója.
Forrás:
- Szentgyörgyi Zsuzsa: Egy alkotó mérnök az autóiparban. Körmendy Ágoston. Typotex, Budapest, 2010.
- Látogatás a Csepel Autógyárban. A Csepel Autógyár kiadványa, Globus Nyomda, Budapest.
