70 éve, 1953. február 12-én máig tisztázatlan körülmények között hunyt el vitéz Somogyváry Gyula iró, költő, nemzetgyűlési képviselő, a Magyar Rádió korábbi igazgatója.
A két világháború között Somogyváry művei igen népszerűek voltak, “Virágzik a mandula” című regénye a korban kiemelkedő 60 ezres eladott példányszámot is elérte. Ő honosította meg a Magyar Rádióban a hangjáték műfaját 1927-ben bemutatott Hazatérés című művével, majd később is sokat dolgozott e műfaj kifejlesztésével, s maga a hangjáték elnevezés is tőle származik. Történelmi tárgyú regényei egy középkori soproni történettől kezdve (A város meg a sárkány), egy 1848 körül játszódó trilógián át (A pirossapkás kislány; A hadtest hű maradt; Katonacsillag megfordul…), a trianoni békekötés utáni nyugat-magyarországi küzdelmek bemutatásáig (És mégis élünk) fogják át a magyar történelem eseményeit.
1938-tól 1944-ig századosi rangban szolgált a magyar vezérkari főnökségen. Részt vett az 1938-as felvidéki majd az 1940-es erdélyi bevonulásban. Meggyőződéséből adódóan Teleki Pál és Bajcsy-Zsilinszky Endre németellenes és angolbarát csoportjához tartozott: elítélte a német hegemóniatörekvéseket, és ellenezte a zsidótörvények bevezetését.
A német megszállás után a Gestapo letartóztatta, és 1944 márciusában a mauthauseni koncentrációs táborba hurcolták. 13 havi megpróbáltatás után hazatért, és elmélyülő vallásosságában keresett menedéket: belépett a kapucinus-rendbe. 1953-ban az ÁVH letartóztatta és Kistarcsára internálta. Az akkor már súlyos beteg Somogyváry állapota gyógykezelés híján leromlott, és 1953. február 12-én meghalt. Jeltelen sírba, a rákoskeresztúri temető 301-es parcellájába temették.
1990-ben rehabilitálták és újratemették. Emlékét Szigetszentmiklóson a Szigetben, nyaralója falán emléktábla őrzi, műveit pedig újra kiadták. Városunkban a kulturális, művészeti élet kiemelkedő egyéniségei Somogyváry Gyula díjban részesülnek.