1849 után Balla Lajos tanítóval együtt elkerülték a felelősségre vonást a szabadságharcban való részvételért, ami nagyrészt annak köszönhető, hogy a falu köztiszteletben álló egyéniségei voltak, így senki nem jelentette fel őket.
Kardos folytatta tanítói tevékenységét, amihez aztán 1857-től kántori feladatok is társultak, hiszen a templom vásárolt egy 10 regiszteres orgonát.
Kardos tanító 1864-től fogva működtetett faiskolát a faluban, és Balla Lajos tanítóval közösen meghonosították a faluban a méhészkedést. Fontosnak tartotta, hogy az iskolában hagyományosan kötelező tananyag (írás-olvasás, számolás, egyházi ismeretek) mellett praktikus ismeretekre is oktassa a gyerekeket. Évek alatt összegyűjtött tudásából összeállította Elegyes Gyűjtemény című könyvét, amiben számos érdekesség mellett receptek, gazdálkodási útmutatók találhatóak.
A településünkön működő külön leány- és fiúiskola igen jónak számított: az 1870-es népszámlálás adatai alapján Szigetszentmiklós lakosságának kb. 3/4-e volt írástudó. A gyerekek létszámának növekedése és az 1868-as népiskolai törvény követelményei miatt bővíteni kellett a település oktatását, így a falu megszavazott egy harmadik tanítói állást, melyet 1872-től Arany Bálint, Ádám Jenő nagyapja töltött be.
A korabeli szabályok szerint az egyházi fenntartású iskola azt jelentette, hogy az egyházközség csupán az ingatlant biztosította, a tanítók fizetését a falu lakosságának kellett kigazdálkodni. Kardos István naplójából is kitűnik, hogy ez nem mindig volt problémamentes, illetve gyakran természetben történt. Szokás volt szüret alkalmával a tanító részére egy hordót kitenni, hogy abba a szőlősgazdák önkéntes alapon mustot ajándékozzanak. „1851-ben jó bortermés lőn, s nekünk begyütt 30 akó borunk” – olvasható naplójában.
1855-ben feleségül vette Csobod Juliannát, aki a gombai jegyző lánya volt. Öt gyermekük született, Győző, István, majd Gyula, lányuk Mariska, végül egy fiuk János. Győző fia lett utódja tanítóként, akit azonban szívbetegsége miatt sokszor kellett helyettesítenie idős apjának az 1890-es évek elején.
Naplóját élete végéig rendszeresen vezette, habár az utolsó időkben gyengülő látása miatt egyik fia írta a bejegyzéseket. Testvérei közül ő érte meg a legmagasabb kort, 71 évesen ragadta el a halál. Naplójába lánya, Mária feljegyezte édesapja temetését, valamint részletesen leírja, hogy Szigetszentmiklós lakossága hogy hozatta haza szeretett tanítója hamvait Pócsmegyerről 1904-ben.