Immár 35 éve várja látogatóit a Kéktó Szabadidőpark, ahol az első nyilvános rendezvény az 1987-es majális volt. Az évforduló kapcsán idézzük fel, honnan kapta a helyszín a nevét, és milyen hangulata volt az első eseményeknek!
A 20. század első negyedében vásárolta meg a mai szabaidőparknál kicsit nagyobb területet egy Pfandler Mihály nevű magánvállalkozó, hogy sóderbányát létesítsen. Az akkor még a HÉV-sínekig tartó területről vasúton szállították el a kézzel, fáradságos munkával kitermelt sódert.
Körülbelül tizenöt évnyi bányászkodás után a talajvízzel megtelt tóban Tárnok Ferenc tulajdonos fürdőt létesített, ekkor kapta nevét is a mederben meggyűlt szép kék vízről. A munka nyomán eredetileg három különálló állóvíz keletkezett, ezek közül kettőt betemettek, a terület köré pedig fákat ültettek. A mesterséges tó mellé fürdőkabinokat létesítettek, és betonlépcsővel biztosították a vízbe való könnyű bejutást. A tóparton egy tiroli-házat húztak fel, ahol vendéglő működött, a tóba pedig a horgászok legnagyobb örömére halakat telepítettek.
Amikor az 1950-es években elkezdték építeni a lakótelepet, benépesült a környék, az egyre népszerűsödő tóra pedig a Csepel Autógyár vezetősége még víziszínpadot is épített. 1964-ben a falu 700. évfordulós ünnepségeit is itt tartották május 1-jén. A Jegenye utcában az épülő lakótelep gyermekei számára szükségiskolát építettek, melyből a végleges iskola elkészültével három termet az újonnan induló Helytörténeti Gyűjtemény kapott meg 1966. május 1-jén.
A Községi Tanács döntésére a Csepel Autógyárban bővülő kikapcsolódási lehetőségek miatt 1967-ben egy hét alatt betemették a tavat. A tó eltűnésével megszűnt a kikapcsolódás lehetősége, és két évtizedre a hat holdas terület parlagon maradt…
Szigetszentmiklós 1986-ban kapott városi rangot – ezzel együtt fokozatosan létre kellett hozni azokat az létesítményeket, amelyekre egy városnak szüksége van. Szigetszentmiklóson ekkor még nem volt olyan művelődési intézmény, ahol színpadhoz kötött kulturális programokat lehetett volna tartani – szükség volt tehát egy helyre, ahol legalábbis szabadtéri rendezvényeket lehet szervezni. Kapóra jött az évtizedek óta betemetett, szeméttel elhalmozott Kéktó területe.
Az akkori KISZ-titkár irányításával helyi fiatalok társadalmi munkában takarították ki a Kéktót. Több mint száz teherautónyi szemetet, sittet szállítottak el. Felszabadult a régen volt tó medre, és kialakult a ma is jól ismert teknő – akkor még a színpad és az ikonikus sziluett nélkül.
A terület adottságait kihasználó első rendezvény harminc évvel ezelőtt, 1987-ben a majális volt. A színpadon neves előadók váltották egymást, mint például a Mikroszkóp Színpad tagjai, vagy az akkoriban jól ismert Kemény Henrik bábjátéka, de a fellépők között ott volt például a Száz Folk Celsius. Korszerű technika hiányában a hangosítást a P. Mobil Kulturális Kisszövetkezet biztosította Schuster Lóránt vezényletével egy teherautóról. Eközben a fennmaradó hatalmas területen sportversenyek zajlottak: sakkszimultán, karate, birkózás és természetesen foci.
A recept bevált, és a következő években is újra és újra megrendezésre került a népszerű majális, a rendszerváltás után már politikai beszédek nélkül. Az évek alatt fokozatosan kialakult a ma is működő műsorrend: a sportolók és a gyerekfoglalkozások délelőtt, a Zeneiskola fúvószenekara, a mozgásos-táncos, gyerekeknek szóló színpadi program délután, késő délutántól kora estig pedig a sztárfellépők műsorai szórakoztatják a látogatókat. Közben az egyre jobban szaporodó egyesületek, civil szervezetek is megjelentek sátraikkal, saját programjaikkal, valamint önálló programjaikkal a pártok is képviseltették magukat.