Tyúkok a Horváth-portán

Régészeti leletekkel bizonyítható, hogy már az Árpád-korban is tartottak tyúkot az elődeink. A háztáji baromfitartás ráadásul ritkán nőtt a háziipar szintjére: a falusi portákon jellemzően önellátásra tartottak baromfit (tyúkot, kacsát, libát), ráadásul a szárnyasokkal kapcsolatos munkákat általában a nők végezték. Így tehát női munka volt a tyúkok etetése, a tojások összegyűjtése, a kotlósültetés, az ivartalanítás, de a hizlalás, vágás, tollfosztás is. A hagyományos falusi gazdaságokban a gazdasszony a tojások, baromfik és tolltermékek értékesítéséért kapott pénzt saját ruházkodására vagy lánygyermekei kelengyéjének bővítésére fordíthatta.

A tojókosár

A szakirodalom eltérő adatokkal szolgál arról, hogy mennyi baromfit tartottak a gazdaságoknál – néhány tucatnyitól akár a száz fölötti egyedszámot is elérhette a háznál tartott szárnyasok száma. A házi tyúk évente átlagosan 100-180 tojást rak, így néhány tucat tyúk az egész családot el tudja látni tojással. Haszna miatt Szigetszentmiklóson is sokan tartottak (sőt tartanak ma is) tyúkokat. 50 évvel ezelőtt, 1972-ben Vöő Imre bácsi Horváth-portán járt, ahol a gazdasszony Eszti néni tyúktartáshoz nélkülözhetetlen eszközeit, a vályút és a tojókosarat is megörökítette.

Vélemény, hozzászólás?