A Csepel első teherautói, a 350-esek katonai igényekre szabva készültek, noha sok közülük a polgári közlekedésben is részt vett.
A 50-es évek végére hagyományos teherautókkal nagyjából telítődött a magyar piac, és ehhez alkalmazkodva a Csepel Autógyárnak új utat kellett keresnie, ezért 1958-ban részben hazai igényekre, de a nemzetközi piaci lehetőségekre való tekintettel megindult a speciális járművek, nyergesvontatók például tej-, víz-, bor-, üzemanyag- és cementszállító teherautók gyártása. Ezeket a járműveket összesen 37 féle változatban gyártották – a polgári közlekedésben hamar meghatározóvá váltak, de sok katonai jármű is készült ebben az időszakban.
A D-344-es típussal párhuzamosan elsősorban polgári célokra fejlesztették ki a D-450-es típust. 1960-ban kezdték gyártani, és számos változata egészen a 70-es évekig gyártásban volt. Rengeteg kivitelben készült, többek között billenőplatós, nyergesvontató, különböző típusú tartályok vontatásához (pl. bor, tej, üzemanyag) szivattyúval ellátott nyergesvontató, cementszállító, szippantó, és más kivitelekben.
A 450-eseket négyhengeres motorral szerelték, és a 344-essel szemben nem összkerék-, hanem hátsókerék-meghajtásúak voltak. 5 tonnával lehetett terhelni, és a négyhengeres D-414c motorral 78 km/h sebességre volt képes teljes terhelés mellett. Ahogy a többi Csepel járműnek, így ennek a típusnak is házi gyártású volt minden főegysége: a motor, a sebességváltó, a mellékmeghajtás, a mellső és a hátsó híd valamint a kormánymű is a Csepel Autógyárban készült.
