A Csepel Autógyár D-350-es és D-352-es típusai az 1950-es évek végéig megfelelően kiszolgálták a Magyar Honvédség igényeit, ám szükségessé vált egy korszerű új jármű kifejlesztése. A régebbi típusokat alapul véve a Csepel Autógyár egy teljesen új típust készített, mely a D-344-es jelzést kapta (3 tonna teherbírás, 4×4-es hajtásképlet). Az elnyűhetetlen teherautó rendkívüli sikerességét mutatja, hogy még az ezredforduló után is rendszerben volt a Honvédségnél.
A D-344-es típust a D-350-ből kiindulva tervezték, megjelenésében pedig a D-420-hoz hasonlított. 1962-ben kezdték gyártani, és 1975-ig közel tizenkétezer példány készült, melyekre a gyártói garancia és alkatrész utánpótlás hivatalosan 1985-ig volt megoldva. A típust nagy számban exportálták első sorban a szovjet blokk országaiba, de megtalálhatók voltak Egyiptomban, Szíriában, Kínában, Tunéziában, és sok más helyen.
A járművet a Csepel D-414h típusú négyütemű dízelmotorral szerelték, mely 5517 cm3 hengerűrtartalommal rendelkezett, és 108 lóerő teljesítményre volt képes. A járművet számos felépítménnyel gyártották elsősorban katonai felhasználásra, ezek között a klasszikus platós teherautók mellett megtalálhatók üzemanyagszállító, műhelykocsi, mentesítő, akkumulátortöltő, vízszállító, egészségügyi kivitelű teherautók is.
Polgári célú változatai is forgalomba kerültek. A billenőplatós D-445-ös például nem csupán megjelenésében, hanem műszaki tartalmát tekintve is azonos volt a D-344-essel: ugyanaz a D-414h motor volt benne, és a többi főegység is azonos volt. A D-346-os tulajdonképpen a D-344-es polgári változata volt: a D-414h helyett a D-414.41 típusjelzésű motor volt benne, amik minden lényeges paraméterükben megegyeztek egymással. A változtatás oka az lehetett, hogy legalább papíron legyen különböző a katonai és a polgári változat…
