A könyvtár kezdetei
Már 1872-ben működött Szigetszentmiklóson Olvasókör – írta Kardos István tanító kéziratos naplójában. Ez az iskola egyik tantermében működött bizonyos napokon. A tanító azt is leírta, hogy hétféle újságot járattak a Polgári Olvasókörbe, például a Hon, a Reform, a Szabad Magyarország vagy a Néptanítók Lapja.
Hivatalosan 1874. február 12-én alakult meg a Polgári Olvasókör, Kalicza János jegyző vezetésével. Ekkor már 10 oldalas alapszabály készült, amely a tagok jogait és kötelességeit tartalmazta. Ezt az alapszabályt 1909-ben és 1934-ben módosították elődeink. Az olvasókör célja: a társas élet nemesebb értelmében való fejlesztése, a közösség és a hazafias nemzeti érzés kifejlesztése volt.
A Polgári Olvasókörnek csak 18 éven felüli férfi lehetett tagja, évi tagdíj 1942-ben 2 pengő volt. Nevezték ezt az Olvasókört Gazdakörnek is falusiasan. Az odajáró tagság megbeszélte a napi eseményeket, a politikát, kicserélték tapasztalataikat a gazdálkodásról, a vásárok híreiről. Általában italmérés is volt az Olvasókör egyik termében. A tagság olvasgatott, beszélgetett, kártyázott, főleg ősztől tavaszig a téli hosszú estéken az Árpád u. 5. számú házban levő székhelyén.
Az 1943-as évről megmaradt az Olvasókör vagyonleltára, mely pontosan rögzíti vagyoni helyzetüket. Ez a következő: volt egy ház, amiben működtek, az Árpádligetben erdőingatlan is 14.748 pengő értékben – ugyanakkor azonban sajnos nem maradt fenn a könyvtár állományának leírása, csak azt lehet tudni, hogy az egyletnek volt saját könyvtára.
Az Olvasókör műkedvelői nagy sikerrel adták elő a divatos népszínműveket. A tagság zömét a falu gazdálkodói adták, de iparosok, munkások, tisztségviselők is szép számmal jelen voltak.
Az orosz megszállás után másfél évig szünetelt az Olvasókör, de szerencsére megmaradt az egylet tárgyi vagyona, így 136 taggal újra tudták indítani a tevékenységüket 1946-ban. 1949-ben végül az ország összes egyletével együtt megszüntették és felszámolták, könyveit az iskolának adták.
A világháború után
Miután a második világháború után az alulról építkező civil közösségi élet megszűnt, a pártállam irányítása alatt csak központilag elfogadott módon lehetett a közművelődést megszervezni. Szigetszentmiklóson a tanács elfogadása mellett egyedül a Honismereti Szakkör működhetett önálló szervezetként, mely a község múzeumának létrehozását és működtetését vállalta.
A művelődés színterének tekinthető a község mozija, melyet még 1937-ben épített Nádasdy János festőművész a feleségével, Kató nénivel a Szilágyi Lajos utcában. Az 1948-as államosítás után Kossuth mozi néven működött egészen 1993-ig. A mozi a község rendezvényeinek helyszínéül szolgált: falugyűlések, TSZ-ülések, március 15-i ünnepségek, de még a község fennállásának 700. évfordulós ünnepe is itt zajlott, sőt sokáig a templom nélkül maradt református gyülekezet is itt tartotta alkalmait.
A falusi művelődést évtizedekig Nádasdy Jánosné Kerekes Kató néni szervezte, akinek színielőadásain a 60-as évek szigetszentmiklósi fiatalságának jelentős része játszott, de szervezett tánccsoportot és énekkart is.
Míg a községben csak döcögött a kulturális élet, a Csepel Autógyárnak egy tízezer főt foglalkoztató nagyüzemhez mérten kiépített kulturális intézményrendszere volt. Már az 1950-es évek elején tízezres darabszámú műszaki könyvtára volt a gyárnak, a férfikórus pedig 1954-ben mutatkozott be először.
Helyszínként először a könyvtár, a munkásszálló klubterme és mások szolgáltak, 1961-ben pedig felépült a Csepel Autógyár Művelődési Központ és Könyvtár, mely egészen a rendszerváltásig az egyetlen ilyen intézménye volt Szigetszentmiklósnak.
A kultúrház fennállása alatt a legváltozatosabb programokat nyújtotta a gyári dolgozóknak. Egy 1986-os beszámoló szerint a könyvtár és a pártiskola mellett zenekar, néptánccsoport, színjátszó csoport, balettcsoport, képzőművészeti szakkör, és számos tematikus klub működött. A művelődési házban emellett számos hazai és külföldi vendégszereplőt meg lehetett tekinteni: színielőadások, műsoros estek kerültek a kultúrház színpadára.