Városunk történetének szerves része a temetkezés története, melynek módja szinte egyedülálló hazánkban. A Helytörténeti Gyűjtemény verandáján számos szív alakú sírkő található elsősorban a 19. századból, melyeken a hajdani kék festékréteg nyomai is fellelhetők. A különleges kövek a falu öregtemetőjéből származnak, hagyományos szigetszentmiklósi családnevekkel. A szív alakú (vagy más néven népi barokk) sírkövek Magyarországon igen ritkák, Szigetszentmiklós mellett egyedül Balatonudvarin és környékén találhatók meg. A szigetszentmiklósi temetkezési szokások is érdekesek: egészen a 20. század derekáig szokás volt az ún. padmalyos temetkezés, illetve kékre festett, mintázatos koporsók használata. Lássuk, mit írt Imre bácsi a temetkezés titkairól az 1970-es években!
Az öregtemető kincsei és titka
Már többször hírt adtam arról, hogy a szentmiklósi régi öregtemetőben, amely ma az új Köztemető – mennyi minden került elő. A hajdani temetőt 1840 nov. 25-én nyitották meg, és 1968-ban megtelt a mintegy 6 kh. [kataszteri hold] nagyságú terület. A Községi Tanács határozata értelmében a temető egyházi területét kártalanítva, a régi temető elején új köztemetőt létesített 3 millió Ft-os költséggel. Ez a mostani új temető már 7 éve üzemel.
Az új sírhelyek ásásakor a sírásó megbolygatja az előző 100-120 éves sírokat. Ilyenkor, ha figyelmesen dolgozik Gyuricza Mihály, a sírásó, sok esetben festett koporsó-deszkadarabokat szedhet ki a föld alól. Néprajzi szempontból ezek a virággal festett koporsódeszkák igen értékesek, a rajtalévő minták miatt. Eddig két helyen találtak ehhez hasonlót az országban. A deszkák megmaradásának oka a padmalyos temetkezési forma, amelynek folytán a koporsót egy oldalüregbe tolták, eléje egy deszkaajtót tettek. Sok esetben ötven évig sem éri föld a koporsót. Számos esetben teljesen ép gyermek koporsókat sikerült feltárni. Hét éve figyeli a múzeumunk ezeket a leleteket, annak motívumait színesben lerajzolja, fényképezi. A jobb állapotban lévőkből a Néprajzi Múzeumba adtunk 18 db-ot, de jutott a ráckevei Árpád Múzeumba és a helyi múzeumba is néhány darab.
Az elmúlt hetekben újból öt koporsó lelet került elő jó állapotban, szép virágokkal, mintákkal. A három gyremekkoporsón a név és életkor szépen olvasható a színes virágok között. A szentendrei megyei múzeum munkatársai a helyszínen csodálták meg a leleteket. Tavaly az egyik gyermeksírban egy 10-12 éves fiúcskának a fekete „kún”-kalapja került elő épségben, a lába között volt a kalap. Számos gyermekkoporsóban a teljes ruházat, a haj, a szalag, és a virágmaradványok is előkerültek, amelyből a temetkezés formájára lehet következtetni.
A temetőből előkerül mintegy 40-45 leletről tanulmányt írtam, és színesben lerajzoltam a koporsót díszítő motívumokat, virágokat, díszítéseket. A beküldött pályamunka felhívta a szakemberek figyelmét az itt folyó tudományos leletmentő néprajzi munkára, és az országos döntőben III. díjjal jutalmazták a 38 oldalas munkát.
Máskülönben az öregtemető másik „kincse” az, hogy a honfoglaló őseink a Bán-dűlő dombhátján telepedtek le a X. században, itt lehetett a nyári szállásterületük. Tárgyi emlékeik szintén sírgödör ásáskor kerültek elő. Itt egy árokrendszerrel körülvett nagy település nyomai sorra jöttek elő, bennük az elhányt edények töredékei, vaskés, vas-sarló, örlőkő, három db 2 m mély gabonásverem. A hat év alatt összegyűjtött leleteket a Nemzeti Múzeum régészei hitelesítették a X-XI. századra.
Sajnos a temető miatt is, meg amíg nagyobb leletegyüttes nem kerül elő gödörásáskor, addig nem tudunk ásatást végezni a temetőben. Pedig e leletek feltárása nagy szenzáció lenne a Csepel-sziget és a falu története szempontjából. Az ásatás bizonyíthatná azt is, hogy Szentmiklós falu ezer éves múltra tekint vissza.
Továbbra is türelmesen figyeljük az öregtemető kincseinek előkerülését és igyekszünk titkát megfejteni.
V. I.
