Szigetszentmiklós óvárosi részén a porták kertjeibe bepillantva ma is sok helyen láthatunk szőlőtőkéket, és sokan a mai napig bort készítenek a kertjükben megtermett bogyóból. Azt talán kevesebben tudják, hogy a 19. században a hírhedt filoxéravész előtt Szigetszentmiklós helyi viszonylatban jelentős bortermő vidék volt. A mostani Bucka városrész nevét a homokdombokról kapta – a homokbuckák pedig igen jó termőterületei voltak a korabeli szőlőfajtáknak.
A bor rendkívül fontos része hazánk történelmének, de eleink elsősorban nem élvezeti cikként fogyasztották. A legtöbb kisebb településen nem volt elérhető a tiszta ivóvíz, az ásott kutak vize gyakran volt fertőzött, így a napi hidratálásra a hígított, 1-2% alkoholtartalmú bor sokkal alkalmasabb volt. A kiváló minőségű, vezetékes ivóvíz elterjedésével aztán a borfogyasztás kultúrája is átalakult hazánkban.
Gondolatok a szüretről, a borról…
Megérkezett a szüret ideje, országszerte szedik a szőlőt a nagygazdaságokban. Az elmúlt nyár ugyan nem kedvezett a szőlőnek sem, így nem tudott beérni rendesen, de mégis szüretelni kell. A kiskerttulajdonosok még várnak egy-két hetet a szürettel, hátha lesz még napsütés.
Hazánkban két éve 6,8 millió hektoliter rekordtermést értünk el, tavaly igen jó, meleg esztendőnk volt és mintegy 6 millió hektoliter bor termett. Sajnos az idén még gyengébb terméseredmény várható, és a minősége is alulmarad a tavalyinak. Az idén is az állami szervek felkészültek a felvásárlásra, bortárolásra.
Mi magyarok szeretjük a bogyó levét, jó ezer esztendeje, a kenyérgabona után a szőlő terméséért aggódunk a legjobban. „Ha van elég kenyér és bor, akkor már baj nem lehet” – mondja a magyar ember. Aki faluhelyen él, megfigyelheti, milyen sok közmondás, szólás-mondás emlegeti a szőlőt, a szüretet és a bort. Ezekben a népi közmondásokban nagyon sok igazság rejlik. Vannak közmondások, melyek országosan ismertek, de egy-egy vidékhez is kötődnek. Vannak olyan közmondások, melyek 3-4 évszázada ismertek, apáról fiúra szállva tovább élnek. A kutatók állítják, hogy napjainkban születnek új közmondások.
Szigetszentmiklóson szokás ma is úgy köszönni a szüretelő szomszédnak, rokonnak: „Bő szüretet, nagy csizmát!” Ősi derűlátás árad az ismert közmondásokból, pl. „lesz még szőlő, lesz még lágy kenyér”. Ha valaki teljesen elszegényedett valami okból, arra szokták mondani: „Úgy maradt, mint a megszedett szőlő” – azaz üresen, kopaszon.
„Akkor szüret” – mondják falun, ha minden rendben van. „Sok szüret volt azóta” – azaz nagyon régen volt az említett esemény. Aki pedig nagyon szereti a boritalt, arra azt mondják: „Hámozva szereti a szőlőt”. A szőlőtermesztők igazolhatják, hogy örök népi igazságot őriz az a mondás, hogy a „szőlő a görbe embert szereti”, vagyis a szőlőműveléssel járó sok hajladozásra utal. Vannak szépen rímbe szedett jókívánságok is, pl. „bort, búzát, békességet, szép asszonyt feleségnek” – szokás volt mondani faluhelyen újév napján. A legismertebb mondásunk a borról: „a jó bornak nem kell cégér”, vagy „borban az igazság”.
A népi regula azt mondja arra, aki dúskál minden jóban, mindene megvan, hogy „borral mosdik, kolbásszal törölközik”. A statisztikák bizonyítják, hogy sok az italos állapotban bekövetkezett baleset. Mi, magyarok a szeszfogyasztásban a világranglista dobogós helyén állunk. Ránk is illik az a közmondás, hogy: „nálunk is többen halnak borban, hogy sem a tengerben”. Sajnos az ittasság, mértéktelen szeszfogyasztás több ember halálát okozza ma is, mint a hajótörés vagy a vízbefulladás.
A jólétet is tudni kell elviselni, nem fontos mindent megenni és meginni, az egészségre vigyázni kell. A jó bor orvosság, a mértékkel isszuk.