Nemrég volt Péter és Pál napja, így hamarosan idén is megindulnak az aratás munkálatok a határban. Képeinken az 1965-ös aratás egy részlete látható: kombájnnal, traktorral végzik a munkát a Nyughatatlan dűlőben. Az aratás történetéről és módszereiről Imre bácsi így írt 1981 júliusában a Fényszóróban:
Az esős időjárás nehezíti az aratást
A medárdos időjárás bizonyára az idén is megnehezíti az aratás és betakarítás nagy munkáit. Az ország melegebb vidékein már megkezdték az őszi árpa aratását, adták tudtul a híradósok. Mindenütt készülnek a nagy munkára. A jelek szerint nehézu aratás elé nézünk az idén is, mint annyiszor az évszázadok folyamán, pedig ma a gépek ezrei segítik az embert a nagy munkában.
A vágóeszközzel folytatott aratás első nyomai a Közel-Keleten i. e. 6500 körüli időkből kerültek elő. Szigetszentmiklós határában előkerült régészeti leletek bizonyítják, hogy a Csepel-szigeten már mintegy 6 ezer éve aratnak. Az előkerült kőkori edénycserepeken kalászmotívumok láthatók. Az emberiség arató szerszáma hosszú ideig a sarló volt. A sarlós aratás egyszerű formája nem igényelt különösebb munkaszervezést. Az arató amit learatott, kévébe is kötötte.
A kaszával való aratást Európában a XV. században Németalföldön és néhány évtizeddel később Magyarországon kezdték el. A kaszás aratás csak a XVI. század elejére terjedt el a kontinens egész területén. Hazánkban először a Dél-Alföldön a XV. század második felében jelentkezett a kaszás aratás. Fokozatosan szorította ki a sarlós munkamódot, s csak a XIX. század második felében a gabonakonjunktúra idején jutott túlsúlyra a Kárpát-medencében. Sőt a magas hegyi területeken, így Erdélyben még 30 évvel ezelőtt is sarlóval arattak.
A kaszás aratásnak hazánkban számos szerszáma, hagyománya fejlődött ki. A múzeumokban begyűjtött aratóeszközök igen gazdag változatait láthatja a néző, kaszák, sarlók, kukák, gereblyék, favillák stb.
Az aratásokhoz sok hagyomány, hiedelem fűződik. Nem kezdték az aratást ha újhold – vagy ha halott volt a faluban. Kedden és pénteken sem volt tanácsos az aratást kezdeni. Az aratás kezdésekor néhol az arató egy búzaszálat kötött a derekára, hogy az ne fájjon. Általában a Péter és Pál napja volt az aratás kezdésének ideje, napja.
A hajdani aratások szépségét, nehézségét, népdalaink is megőrizték. Az aratás befejezésének ünneplése mint hagyomány, a középkorig nyúlik vissza. Az aratás befejezése után a részesaratók búzakalászból, mezei virágból aratókoszorút kötöttek és ünnepélyes menetben a földesúr, tiszttartó, vagy a gazda elé vitték. A gazda a munkásokat étellel, itallal megvendégelte. A vendégség rendszerint tánccal fejeződött be.
A régi aratási szokások a Csepel-szigeti falvakban is hasonlóképpen zajlottak le, melyekre már csak a nagyon öregek emlékeznek. Az aratási eszközöket pedig már begyűjtötték a múzeumba.
Vöő Imre