91 éve, 1930. június 30-án avatták fel a mai Városháza épületét a Kossuth Lajos utcában. A régi, 19. század elején épült Községháza helyén felhúzott kétszintes épület többszöri bővítéssel nyerte el mai formáját. A Kisdunatájban 1990 júniusában Vöő Imre bácsi így írt az akkor hatvanéves épület történetéről:
Amikor 1799-ben a jegesár sokadszorra elöntötte és lerombolta Szentmiklós falut, a földesúr megsajnálta a helybelieket és úgy határozott, hogy áttelepíti a falut a Duna-Tisza közébe, Adacs-pusztára. Vállalta, hogy mindenkinek annyi földet ad, amennyi a Csepel-szigeten volt. Házhelyeket biztosít, templomot, községházát, iskolát épít.
Az árvíz után behívatták a falu elöljáróit a hatóságok, és előadták az uraság nagylelkű javaslatát. Az elöljárók azonban minden érvelés ellenére úgy döntöttek, hogy maradnak. Nem hagyják el Szigetszentmiklóst, őseik földjét, sírjait. Azt mondták: bárhogy is van, könnyebb ott élni és a csapásokat elviselni, ahol minden rögöt őseik verejtéke öntözött.
Maradtak. Kitapasztották vesszőfalú házaikat az 1799-ben elkészült új református templom környékén és dolgoztak őseik földjén – így olvasni a megsárgult iratokban. Amikor látták a föld urai, hogy a szentmiklósiak mennyire ragaszkodnak falujukhoz, községházát építtettek a mai Kossuth Lajos utcában. Ez volt a falu egyetlen komoly kőépülete. Ám semmi sem tart örökké. Az öreg községházát 1929 nyarán elbontották, és a helyére Stark Pál soroksári kőművesmester emeletes községházát épített. A nyolcvanezer pengőbe kerülő épület asztalosmunkáit a kőműves bátyja végezte el.
Éppen hatvanesztendeje, 1930. június 30-án avatták fel az erkélyes, oszlopos községházát. Nagy esemény volt ez a falu életében, így erre az időpontra időzítették a leventék fehér selyemzászlajának szentelését. Az eseményen részt vett a megyei alispán is.
Az épeületet a hat évtized alatt többször bővítették, így például a Hősök Házáról. A hátsó részben készült el a tanácsterem, ám a ház szép homlokzata változatlan maradt. Kivéve, hogy éppen negyven éve leverték onnan a régi bárányos címert. Vagy húsz esztendeig nyaranta a községháza kilátójában tűzőrség védte a falu nyugalmát és a termést.
Külön fejezetet érdemelne a ház második világháborús hasznosítása. 1944 őszén, amikor hónapokig állt a front a főváros határában, a községházától a halásztelki Malonyai kastélyig hosszú futóárok húzódott. Alig akadt miklósi parasztember és asszony, aki ne dolgozott volna ennek kiásásán „málenkij roboton”. A községházán és az iskolákban négyszáz ágyas szovjet hadikórház működött.
Évekig a tanácsháza emeletén volt a járási, később körzeti MSZMP-bizottság, majd jogutódja, az MSZP intéző bizottsága. Néhány hete a tanács apparátusa visszakapta ezeket a helyiségeket. Erre ugyancsak szükség volt, hiszen a hajdani községi feladatok helyett már egy nagyváros államigazgatási ügyeit intézik, a változatlan nagyságú épületben.
Vöő Imre