Szigetszentmiklóson nagy hagyománya van a zöldségkertészetnek. A miklósi gazdák az elsők között fogadták fel az 1900-as évek elején az országba települő bolgárkertészeket. A falu környékén sok káposztát termesztettek – talán többek emlékeznek rá, hogy annak idején a lakihegyi adótorony körül is káposztafejek voltak a földeken…
A csepeli babadó
A nagyüzemi gazdálkodás mellett megnövekedett a háztáji kertészkedők száma. A nemzetközileg ismert, műszaki könyveket író öntő szaktekintély pihenésképpen szőlőt permetez hétvégi telkén. Az ács, a horizontálos krumplit vet, paradicsomot ültet. Visszafáj a hajdani paraszti sors a mai munkásban? – Nem tudom. Magam is űzöm és csodálom az emberek természetformáló kézi munkáját. De vajon mióta kertészkedünk, és főleg itt, szűkebb hazánkban, a Szigeten?
A Csepel-sziget jó része sok évszázadon keresztül a mindenkori királyi család birtoka volt. Előfordult, hogy „káposztáskertnek” bérbe kérték tőlük. S a királyok, ha üres volt a kincstár, adták is. Tény, hogy a káposztatermesztés a legrégibb szűkebb hazánkban. Az első összeírás a konyhakerti növényekről az 1546-os esztendei török adójegyzékben szerepelt. Ebben található az a felsorolás: Szigetszentmiklóson (sok egyéb mellett) adót fizettek a bab, lencse és káposzta után, Hároson, Szöllősön, Csepelen is megadóztatták a bab-, a lencse-, a gyümölcstermelőket.
A gyakori árvizek miatt sok volt a legelőterület a szigeten, csak a falvak körüli vízmentes helyeken gazdálkodhattak őseink. Így fordult elő, hogy a szentmiklósiaknak 1944-ben Csepel alatt 23 hold dinnyeföldjük, a falutól 5 kilométerre jelentősebb szőlőskertjeik voltak. Az 1842-43-ban megjelenő Tudománytár című könyv például azt írja, hogy a makádi fekete földben burgonyát, Taksonyban meg a messzi földeken változatlanul káposztát érdemes termelni. Kardos István szentmiklósi tanító a Vasárnapi Újság 1854. augusztusi számában felhívja a figyelmet a Csepel-szigeti kertészkedés jövedelmező; a „főváros” – akkor még Pest és Buda – közelében könnyelműség nem élni ezzel a lehetőséggel. Galgóczy Károly 1876-os monográfiájában ír először a Budapest körül megtelepedő bolgár kertészekről, akik mindenféle kerti terményt, káposztát, tököt, karalábét, hagymát, paprikát, petrezselymet, zellert termesztenek. A szigeten Csepelen, Szentmiklóson, a mai Halásztelken 1908 tavaszán telepedtek meg az első bolgár kertészek. Általában 10-11 holdat béreltek, itt főként családtagjaikkal dolgoztak.
A királyok káposztáskertjéből így lett lassan a főváros konyhakertje, s már vagy száz éve az. Jelenleg a csepeli Duna Tsz. az egyik legnagyobb zöldségtermesztője a fővárosunknak. Mellettük számos tsz, háztáji és hétvégiház-tulajdonos kertészkedik eredményesen.
Vöő Imre