Pár évvel ezelőtti havas téli hónapban történt, amikor Szigethalomról telefonon kerestek. Szeretnék megnézni a múzeumot, mert a gyerekek nem értik az iskolában a történelmet. Most tanultuk a Petőfi Sándor „Anyám tyúkja” című verset, ott a tyúk a tulipánosládára felszállt. Mi az a tulipános láda, vagy a népdal mely mondja: „csireg-csörög a járom”… – kérdezték a tanulók.
Hát el is jöttek a gyerekek bokáig érő hóban és megnézték az egész kiállítást, ami után nagy élménnyel tértek haza. Szerencsére azóta Szigethalom városában is megnyitották a múzeumot, május 12-én volt az ünnepélyes avatás.
A tavalyi évben sikerült a múzeum épület mellé egy fészert építeni, ahol az elődeink használati eszközeiből sikerült kiállítani egy szép tárlatot. Azóta is látogatják szép számmal. A tárgyak, eszközök az elmúlt évszázad paraszti gazdálkodásáról beszélnek. Hát bizony küzdelmes élet volt nagyszüleink élete. Bárki megnézheti.
A magyar népdalok, a XIX. századi irodalom, festészet, szobrászat remekeit csak úgy értjük meg, ha a múzeumban őrzött eszközöket is megnézzük és megismerjük. A ringóbölcső a tulipánosláda, a kenyérdagasztó, a fateknő, a kenderfeldolgozó eszközök önmagukért beszélnek. A férfiaknak a földművelés, állattenyésztés, fúrás-faragás, a kemencék készítése volt a feladatuk évszázadokon keresztül.
Hiába tanulják gyermekeink Petőfi vagy Arany János verseit, a négyökrös szekeret, a petrencerudat, a tézslát – ezt látniuk kell. Nálunk a múzeumban a gyerekek felülhetnek a szekérre, megforgathatják a kásadarálót, a szőlőprést, a gabonarostát. Én magam is szívesen elmagyarázom a látogatóknak a tárgyak használatát, a hozzájuk fűződő népszokásokat. Nagy örömünkre sikerült a múzeum udvarában felállítani a gémeskutat, a mellette az itatóvályút. Hajdanán minden paraszti udvarban látható volt mindkettő.
A százéves tűzoltókocsik önmagukért beszélnek, az 1899-ben alakult Önkéntes Tűzoltó Egylet vette mindkettőt. Szükség is volt rájuk, mert 1876-ban az írások szerint három cserepes ház, a többi mind nádtetős volt a faluban. Így is sok ház, istálló és szalmakazal is leégett a múlt század közepén. A kiállított tárgyakon nevek és évszámok láthatók. Némelyik tárgy már több mint 150 éves. A fiatalok nehezen tudják elképzelni a hajdani paraszti életet, ilyen egyszerű szerszámokkal. A nagyobb eszközöket a bognárok, kovácsok, kádárok megrendelésére készítették. A kiállításon látni lehet néhányat a hajdani mesterek szerszámaiból, fényképeiből. Amit a szegény ember el tudott készíteni, azt megcsinálta fából, vesszőből, szalmából, mivel igen kevés pénze volt. Sok embernek volt vonószéke, azon végezte a fa megmunkálását. Szokás volt a lányoknak díszes fa tárgyakat ajándékozni. Ilyen volt a mosófa, a mángorlófa, guzsajfa, fakanál, stb…
Azt mondja egy népi mondás: „ne szégyelld a nagyapád múltját, mert az a te múltad is”.
Bár volna minden településnek kisebb-nagyobb múzeuma!
A Városi Múzeum várja a látogatókat az Árpád utca 34. szám alatt.
– Vöő Imre –