Az időjárás változásai mindig foglalkoztatták az embereket, féltek tőle, mert ettől függött a parasztember egész évi munkájának eredménye. Sokan sok helyen feljegyezték az időjárás eseményeit faluhelyen, melyek az utókornak hasznos ismeretet nyújtanak.
Mindannyian sokat hallottunk a „régi nagy telekről” melyek öregapáink idejében voltak, szokták mondani, azok voltak az „igazi magyaros” telek. A szentmiklósi Kardos István tanító naplójában is találtam múltszázadi feljegyzéseket a szeszélyes időjárásokról, néhányat a télről. Az írás szerint 1881. év végén és a következő 1882. év elején oly hideg tél uralkodott, hogy a nagy fák is megfagytak. A faiskolákban levő almafáknak, mind körte, barack, cseresznyefáknak csaknem fele odaveszett…
A Szűcs-család öreg Bibliájában is több oldal feljegyzés olvasható a nagy hideg telekről. Máskor is voltak hosszú és hideg-havas téli idők. Egy másik szentmiklósi feljegyzés szerint 1908. november 8. után leesett a hó – reggeltől délig 50 cm vastag hó esett. Tartott a tél március 30-ig, mert mindig esett hó a novemberihez. A másik írás szerint 1917-ben is nagy tél volt, 15-28 fokos hideggel és a hó volt, 3 hónapig állt a jég a Dunán, éjjel-nappal vágták a jeget a vízimalmok körül, hogy ne törje a malmot a jég – mondták Gere Gy József és Kovács Péter vízimolnárok.
Emlékezetes nagy tél volt 65 évvel ezelőtti az 1929-es nagy jelzőt kapott tél. Az elbeszélés szerint már 1928 decemberében látszott, hogy nagy télre lehet számítani, mert 1 méteres hó esett. Ez a hó megmaradt és a következő 1929-es év januárjában végig 25-20 fokos hideg volt. Ám februárban, Julianna napra (február 16.) újabb nagy hó esett – elérte a másfél méter magasságot, és mínusz 31 fok hideg lett azon éjjel. Az emlékezők elmondták, hogy azon a napon, február 16-án Gáspár József és Simon Júlia tartották esküvőjüket Szentmiklóson. Egész éjjel hányták az emberek a havat a községházáig, hogy a lakodalmas menet el tudjon menni oda. Olyan hideg volt, hogy a verebek lefagytak a fákról. Simon gazda pincéjében pedig kályhával tüzeltek, hogy a benne levő lakodalmi bor meg ne fagyjon – a hetekig tartó 20-30 fokos hidegben.
Mivel a hó a fák koronájáig ért, a nyulak lerágták a fák tetejét, fogtak is sok nyulat azon a télen a szentmiklósiak. A vonat nem járt 10 napig, a vasutasok a mozdony előtt hányták a havat egész Ráckevéig. A csendőrök hajtották a falu lakosságát az utakra havat hányni. A csepeliek a Szentmiklósk határáig hányták, a miklósiak meg a falutól a csepeli határig. Egész folyosókat ástak az utak mentén, több méter magasra hányva némely hófúvásnál a havat, – mesélte annak idején a 83 éves P. Szabó Józsi bátyám. A kukorica megfagyott a górékban, tavasszal nem kelt ki a vetőmag.
A nagy hideg megismétlődött még 1939-ben, ekkor is volt méteres hó és 28-30 fok hideg. A tákövetkező két évben szintén nagy tél volt sok hóval – 1940, 1941-ben, lett is mindkét tavaszon árvíz olvadás után. Megtörtént az is Szentmiklóson, hogy a Felsőtagban meghalt Becz Pál hentes rokona. Olyan nagy hó lett temetés napján, elérte az 1 métert is a lovak nem tudták húzni a szánkót, beszakadt a hó a lábuk alatt. Mást nem tudtak tenni, mint a koporsót lovas szánkóra tették és 6 férfi behúzta a temetőig, ők nem süppedtek le, a hó megtartotta őket.
Az írás szerint 1942. február 9-én 50 cm hó esett, ehhez másnap 10-én éjjel 1 méteres hó esett és 28-30 fokos hideg lett. Ezeken a teleken könnyű volt a jégvermeket feltölteni jéggel.
A fenti néhány szentmiklósi adat is bizonyítja, hogy mindenféle időjárás előfordulhat a Kárpát-medencében. Régen is – ma is gondot okoz, ha a hagyományosnál nagyobb hó esik.
– Vöő Imre –