Szigetszentmiklós igen gazdag lelőhelye a bronzkori kultúrák régészeti maradványainak. Ezek tudományos igényű vizsgálatát az 1960-as években kezdték meg, amikor Vöő Imre, Gyűjteményünk vezetője több ízben is meghívott a faluba hivatásos régészeket, miután véletlenszerűen előkerültek értékesnek tűnő régi kerámiák. Az egyik, buckai találatról így írt a Fényszóróban, a Csepel Autógyár újságjában valamikor a 60-as években:
“Még tavaly ősszel az Alsó-Bucka egyik agyagbányájából értékes cserépedények kerültek elő. A leletekről a Magyar Nemzeti Múzeum megállapította, hogy időszámításunk előtt 2000 évvel ezelőtti temető hamvasztásos urnái, feltehetően a rézkor végéről valók.
Ez év májusában a lelőhelyen próbaásatást végeztünk a múzeum vezetésével. A néhány napig tartó munka hitelesítette, hogy az erdőrész fái alatt, mélyen az agyagrétekben, egy 4000 éves rékori kultúra maradványai találhatók.
Az előkerült hamvasztásos sírok gazdagon díszítettek: piros festésűek. Itt, a “temető” mellett felszínre került egy 3 méter átmérőjű lakógödör is. Kő és cserépedény töredékek, állatcsontok mutatták, hogy a hajdani település itt lehetett közvetlen a temető szomszédságában.
A “harang alakú kultúra” népei tehát itt laktak a gyár szomszédságában a sóderbánya mellett. A leletek közül a legértékesebb egy piros színű tál volt, melyhez hasonlót hazánk területén még nem találtak. Ezt is, valamint a többi értékes leletet elszállították a Nemzeti Múzeumba.
Az ásatást dr. Mozsolics Amália tudományos kutató vezette.”
Vöő Imre