Kávás kút 1896-ból. A kútásás folyamatáról Simon Albert így ír Szigetszentmiklós története című munkájában:
„Régen a kút úgy készült, hogy alacsony dunai vízállásnál széles és mély gödröt ástak a vízig. Két-három méternél elérték a sóder réteget és 4-5 méternél a vizet. A víz színén 8 db kifaragott követ körbe raktak, szorosan összeillesztve, ezt vas abronccsal összefogták, majd kapa szerű merőkanállal a kővel kirakott körből kimeregették a sódert, ügyelve arra, hogy a kanállal körbe haladva egyenletesen fogyjon a kő alól a sóder. Így az összeszorított kövek lassan süllyedtek. Amikor a felső síkja elérte a víz szintjét, újabb kő gyűrűt raktak rá, abronccsal összeszorítva és azt újra lesüllyesztették. A harmadik sort többnyire már nem süllyesztették, hanem sóderrel kívülről feltöltötték, jól körbedöngölve. Itt már nem szükséges az abroncsszorítás, mert azt pótolja a körbedöngölt sóder, majd föld. Így folytatták a föld felszínéig, ahol ismét abroncsszorítás következett. A kútban lévő vízmagasság a Duna vízszintjéhez igazodott.”